Majdnem öt éve már, hogy írtam erről a házról. Akkor voltam először a Budapest100-on és talán itt találkoztam először Fodor Gyula építész nevével. De a ház történetére akkor, különösebb kutatás híján, nem tértem ki.

Fodor 1909. augusztusában készíti el „Balla Henrik úr bérpalotájá”-nak első rajzait, majd egy évre rá módosítja őket. Az első tervváltozaton összesen hat szobor díszíti a Falk Miksa utcai oldal első emeletét és további tíz a Balaton utcai oldalt. Nem láttam régi képet az épületről, de feltételezem, hogy a ház anyagi megfontolásból végül csak a kapubejárat felett elhelyezett két szoborpárral valósult meg. A jobb és bal oldalt is egyformán kőtömbre támaszkodó, két-két fiatal férfit, szobrászokat vagy építőmestereket formázó alkotást a Köztérkép-en talált műlap Lányi Dezső és Vass Viktor szobrászoknak tulajdonítja, forrásmegjelölés nélkül. Az eredeti terveken még a Fodor házainál gyakran megfigyelhető, többnyire védőangyalt ábrázoló dombormű is látható, mind a Falk Miksa, mind a Balaton utcára néző homlokzaton, az ötödik emelet magasságában. 

A megrendelő Balla (Freiberger) Henriknek téglagyára volt Százhalombattán és minden bizonnyal 1909 körül vette meg a telket a Pesti Hengermalom Rt-től. Lipótvárosnak ezen a részén még a huszadik század elején is malmok álltak, a telek közvetlen szomszédjában működött a Hengermalom, illetve a Haggenmacher-féle gőzmalom. A környék akkor kezdett el fejlődni és szépülni, amikor a mostani Szabadság tér helyén álló kaszárnyát, az Újépületet 1897-ben végre elkezdték bontani. A Nádor utcát a század elején parcellázták, és tehetős polgárok vásárolták meg az átlagosnál nagyobb telkeket. Balla Henrik onnan ismerhette Fodort, hogy rokona Freiberger Sámuel, többszörös háztulajdonos és felesége korábban több ház tervezésével is megbízták az építészt. Együttműködésük hosszú távú volt, mert 1914-ben Balla Henrik a Fodor által létrehozott Hunnia Építő Rt. igazgatóságában foglalt helyet, mint elnök. A téglagyáron kívül több ingatlannal is rendelkezett, és számos részvénytársaságban volt érdekelt. A remek pozícióval a Balaton és akkor még Nádor utca sarkán álló telket befektetési céllal vette, és viszonylag hamar, egy-két éven belül túladott az ingatlanon. Az ötemeletes, sarokkupolás bérpalota új tulajdonosa 1912-ben gróf Gyulai István, Nyitra megyei földbirtokos lett. Őt a "Waldmann Ferenc Papírgyárak Lerakata és Nagykereskedelmi Rt." követte. A társaság 1926-ban átalakítási terveket készíttetett, ezek a földszinti, általuk használt irodákat, üzleteket és a hozzájuk csatlakozó raktárhelyiségeket érintik. A papírgyár és utódai sokáig maradtak, még a hatvanas években is feltűnik a nevük egyes terveken.

Már a bejáratnál sejteni lehet, hogy az itteni bérlakásokat a tehetősebb rétegnek szánták. A kapu vasvázra szerelt domborított lemez art decos motívumokkal, jelenleg kényszerűségből feketére mázolva, mint sok más helyen a rézlemezekből készült kapuk. Nem találtam rajta márkajelzést, így nem lehet tudni melyik lakatosműhelyben készült. A kapun belépve egy tágas, elegáns előtér fogad pazar részletekkel, a falon domborművek, a bejárat feletti ablakon színes ólomüveg betétek, márvány falburkolat, régi lakónévjegyzék. Szemben a lépcsőház, jobbra nyílik az udvar.

A ház vasbeton födémekkel készült és szintenként öt lakás szerepel a terveken, de az ötvenes években végrehajtott leválasztások miatt ma sokkal több lehet. A két utcai oldal kéttraktusos, az utcára a nagyobb, az udvari részre eredetileg a kisebb szobák, előszoba, cselédszoba, konyha nézett. A főlépcsőházból nyíló, a Falk Miksa utcára néző lakás öt szobás, mellette egy hasonló méretű, de a sarki pozíciója miatt talán még reprezentatívabb lakás, szintén öt szobával, majd egy kisebb, négy szobás jön, Balaton utcára néző ablakokkal. Egy ötszobás lakás volt még a Balaton utcai oldal végén, három utcai és két udvarra néző lakószobával. Végül a legkevésbé értékeset, mindössze két szobával, a főlépcső és a melléklépcső közötti részbe helyezte el. A bejárat a cselédlépcső mellett nyílt, de a tulajdonos valószínűleg nem ezt használta, hanem a főlépcsőházból indulva végigment a tágas udvart körülölelő, oszlopokkal tagolt lodzsán. Fodor több épületében alkalmazta ugyanezt a megoldást, ezzel biztosítva, hogy a tehetős bérlők nem egy keskeny és nyitott, vasrácsos gangról, hanem széles, félig zárt és kőbábos korláttal védett folyosóról közelíthették meg lakásaik bejáratát.

Mindegyik lakásban, a kicsiben is volt cselédszoba. A századforduló tájékán még a bentlakó cseléd jelentette a választóvonalat a középosztály és az alsóbb osztályok között. Az eredeti terveken általában udvarra néző ablakkal ábrázolja a cselédszobát, de némelyiket leválasztották egy üvegfallal, így meghagyva egy ablaktalan alvófülkét a cselédnek és a felszabadult részt átjáróként hasznosították. A nagy és reprezentatív lakásokat többnyire tehetős ügyvédeknek, gyárigazgatóknak és részvénytársaságok képviselőinek, üzletembereknek adták ki, ahogy az az 1910-es és 20-as évekből fennmaradt levéltári dokumentumokból kiderül, a neveket lásd alább. Az ügyvédek és orvosok itt a házban rendezték be irodájukat vagy rendelőjüket, a pácienseket a szobalány vezette a családfő fogadószobájába, általában a délutáni órákban. Jártam az egyik lakásban, a mennyezeteket gyönyörű stukkók díszítik és az ajtók kerete ugyanolyan, mint a Napóleon-udvarban.

Az egyik lakóról érdekes feljegyzés maradt fenn az 1908-as Képviselőházi Naplóban, a február 19-i ülésről, ahol éppen a pesti házbérek elviselhetetlen emelkedését vitatták meg a képviselők. Eszerint „Egy dr. Mandula Izidor nevű háztulajdonos, (Derültség. Felkiáltások: Ezt ismerjük!) akinek az István út 67. alatt van a háza, egy esztendőben háromszor emelte a házbért, többek között február 1-én minden egyes lakójának 60—70—80—100 koronával.” A Falk Miksa utcai ház még nem állt 1908-ban, de későbbi lakóját, Mandula Izidort 1912-től ezen a címen ügyvédként sorolja a jegyzék, eszerint ő is többszörös háztulajdonos volt.

1944. júniusában ennek a háznak a kapujára is felkerült a sárga csillag.

1961-ben a IV. emeleti, Falk Miksa utcára néző 5 szobás lakásban és a mellette lévő lakás egy részében, társadalmi munkában bölcsődét alakítottak ki. A padlástérben eredetileg csak mosókonyha, vasaló- és mángorlószoba volt, a nyolcvanas években lakásokat alakítottak ki benne. 

Fotó: Fortepan

Vicces, hogy mennyit méltatlankodtam öt éve az ólomüveg betétes kaput őrző kukák meg a postaládák miatt, de teljesen felesleges volt, mert a helyzet mit sem változott. Amúgy, ezeket leszámítva, a ház csodás állapotban van, öröm ide bejönni. 

Az egykori lakók közül néhányan: Dr. Bartha József ügyvéd; dr. Krausz Béla ügyvéd; dr. Politzer Arnoldné Lőbl Jolán - ügyvéd neje (valószínűleg elváltak, mert a férje a Vadász utcába van bejelentve); Mandula Izidorné dr. Engel Renée ügyvéd neje; Aczél Márton cégvezető és Bild Lipót cégvezető a Waldmann Ferenc papírkereskedő cég képviseletében; Kohn Manó, a Kohn und Stein jutavászon-, szövet- és zsákügynöki és bizományi üzlet tulajdonosa, és felesége Szeszler Bella, aki a boltot vezette; dr. Pásztor József ügyvéd; Hirsch Gusztávné Greiner Fradel Gizella birtokosnő; Stein Richárd, mint a Waldmann Ferenc cég képviselője; özv. Hirsch Gusztávné Greiner Gizella magánzó (a Kozma utcai temetőben nyugszik a férjével együtt); dr. Szegvári Sándor ügyvéd; Fehér Tivadar mint a Feketeerdői Üveggyár Rt. képviselője, üveggyári igazgató (a Bihar megyében található Feketeerdőnek a XIX. század közepén alapított üveggyár szerezte a hírnevét, ami egészen az 1990-es évek elejéig működött), később mint a Mercur Kereskedelmi és Mezőgazdasági Rt. képviselője; Fülöp Jenő nyomdatulajdonos; Zakariás Árpád, a Centrum Sajtóvállalat Rt. képviselője; Blum Frigyes mérnök; Wilheim Ármin orvos, aki 3 és 5 óra között várta a pácienseket itt a házban; Ripper Gusztáv, a Mész és műhabarcsárusító Rt cégvezetője és neje Kulka Johanna; Galgóczy István részvénytársasági tisztviselő és neje Károlyi Erzsébet Mária.

Ha valaki lakott itt vagy ismer érdekes történetet a házról vagy egykori lakóiról, írjon a kep.ter.blog@gmail.com címre.

Forrás: Budapest Főváros Levéltára-Tervtár,

Hungaricana

John Lukács:  Budapest,1900

Frissítés 2016. augusztus 13-án:

A poszt közzététele után többen is írtak a ház egykori lakói közül.

Az első levél Fábián Máriától jött, aki képet is küldött, mellé pedig ezt írta: 

"Köszönöm az újabb posztot, melyet nagy örömmel olvastam. 1960-tól laktam ebben a házban és fiam a mai napig is ott lakik. Az egyik képen (lásd fent a második fekete-fehér képet a Fortepan.hu-ról) három gyerek játszik a folyosón. Úgy tűnik, hogy a biciklis a fiam és tőle jobbra kis barátnője, Főzy Ági. 

Mellékelek egy képet, a bejárattól jobbra, mint látható egy órás volt, nagyon sokáig. (A képen a jobboldali leány én vagyok). 

Fotó: F. Mária tulajdona

a kép "mai" párja

A Balaton utcai oldalon valami nyomtatványraktár volt, korán reggel már pakolták fel-le a nagy dobozokat, szörnyű zajjal. A mi lakásunk a második emeleten egy nagy lakás leválasztott része, gyönyörű nagy szobával, félkör alakban kiugró ablakokkal. Szépen megőriztük a mennyezet gipszmintáit, az eredeti ajtókat, ablakokat. Örülök, hogy egy kicsit nosztalgiázhattam. Üdvözlettel, F. Mária"

Mária fiától is kaptam később levelet, érdekes kérdésekkel:

"Kedves Blogger! Nagy érdeklődéssel olvastam a Falk Miksa u. 13. szám alatti házról írott cikket. Én ebben a házban születtem. Sajnos, a ház háború előtti lakói közül, tudtommal, már senki sem elérhető, így csak mendemondák keringenek a ház múltjáról. Ezek egyike, hogy a lakásom utcai szobájában egy féltékeny férj valamikor a 30-as években agyonlőtte volna a feleségét itt, így vagy úgy, fogadó ügyvédet. Ha a lakónévjegyzékben utána lehetne járni, ki lakta a Balaton utcai front (...) emeleti lakását, a korabeli sajtóban utána tudnék nézni a név alapján, igaz-e a hír? Az alaprajzot is szívesen lefotóznám, az eredeti lakásbeosztásokkal. (...) A tervrajz alapján azt is kideríthetném, miért az óriási szintkülönbség az utca és a ház földszintje között, ami az impozáns, ám kissé funkciótlan hatalmas lépcsőházat is szükségessé teszi. Nem lehet, hogy annak idején a házat egyszerűen ráépítették a Duna régebbi gátjára, ami itt futott a Neuer Damme utca mentén?  Előre is köszönöm szépen válaszát, mely alapján talán én is előállhatok némi nyomozási eredménnyel majd a ház múltját illetően. Köszönettel: Sz. Peter"

Válaszul megírtam, hogy a lakcímjegyzékből nem lehet kideríteni, melyik emeleten ki lakott. Próbáltam a lövöldözéses történetre rákeresni különböző kulcsszavakkal, de eredménytelenül. 

Péter válaszlevelében ezt írta: 

"Köszönöm szépen a tervrajzokat! Saját lakásom elrendezésével kapcsolatban egy sor dolgot most értettem meg, t.i.nem ott és úgy lett leválasztva, ahogy eddig gondoltam. A gátra építéssel kapcsolatos teóriámat mintha nem támasztaná alá a tervrajz, de valahogy mégsem magyarázza, h miért van a belső udvar kb. 10 méterrel az utcaszint felett. majd megnézetem építész barátommal. Ha már így nekibuzdultam a feltárásnak, végzek majd egy kis kutatást, kezdve az egyik emeleti szomszéddal, akinek a mamája a háború előtt is ott lakott, ha jól tudom. (...) És keresem a gyilkos golyót a nappali falában..."

A régi térképeket böngészve nem derült ki számomra, hogy az egykori gátra illetve annak maradványára épülhetett-e a ház, az viszont igen, hogy 1785-ben ezen a területen temető volt, az akkori térképen latin elnevezéssel, az 1793-ason pedig "gottesacker"-ként jelölve. 1854-re már egy gépgyár áll a telek helyén. 

Azóta nem jött hír a golyóról vagy másról, de még egy levél érkezett Sz. Zoltántól:

"A Falk Miksa u. 13-ról szóló blogot csak ma olvastam, nagy örömmel. 32 évig éltem a házban, szereplek is apám Fortepanról származó képein. Egy kis javítás és kiegészítés. Az V. emeleti lakások nem a blogon szereplő időben, a 80-as években, hanem korábban létesültek. Az V. emelet 1959-re készült el; az építkezést talán 1958-ban kezdhették. Valamilyen formában a Kismotor- és Gépgyár épített ide lakásokat a saját fiatal dolgozóinak. A szüleim nem ott dolgoztak; valamilyen bonyolult ügyletben játszotta át nekik egy ismerős az építkezésbe való beszállás jogát. Az V. emeleti lakások emeletráépítéssel  létesültek, azaz a IV. emelet tetőfödémére épült az V. emelet; a tetőszerkezetet pedig számomra ismeretlen technikával megemelték. (Szétszedték, és újraépítették a tetőt? Megemelték a tetőszerkezetet, és alá építették be az V. emeleti lakásokat?) Az V. emeleten az alsó szinteken lévőknél jóval kisebb méretű, jellemzően 1 szoba + hálófülke méretű lakások létesültek. A belmagasság 2,70 m. Az építészeti tervezés és kivitelezés elég igénytelen volt: szerencsétlen elrendezésű lakások; a lakások között szinte semmilyen hanggátlást nem jelentő közfalak épültek. Jellemző az alaprajzi elrendezésre, hogy az V. emeleten nem tudták megoldani a torony alatti sarok hozzákapcsolását a szomszédos lakásokhoz, itt a padlástérben a 80-as évekig egy a IV. emeleti födémig lenyúló „medence” maradt. A 80-as években két lakás fölött is beépítették a tetőteret, illetve az egyik szomszédos lakás tulajdonosa a magáéhoz építette a sarkon lévő padlástér-részt, a IV. emelet födémétől a padlás szintjéig.

A két lépcsőház közötti V. emeleti mosókonyhából később, valamikor a 60-as évek végén alakítottak ki lakást. A hátsó lépcsőházból egyébként a Balaton utcai szomszédos ház (az óvoda) udvara felé egyébként apró kis függőfolyosók nyílnak; a 60-as években az V. emeleten itt is volt egy szükséglakás. Ilyenek az alsóbb szinteken is lehettek, de ezekre nem terjed ki az emlékezetem.  Üdvözlettel: Sz. Zoltán"

Ezúton is köszönöm Máriának, Péternek és Zoltánnak, hogy megosztották értékes információikat és történeteiket és természetesen továbbra is várjuk a leveleket. Ha valakinek eszébe jut valami érdekes dolog a házzal kapcsolatban, írjon!