Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Múzeum körút 10- időutazás a XIX. századba

2011. szeptember 11. 19:55 - Varázsceruza



Már állt a Nemzeti Múzeum, amikor a mai Múzeum körút, akkor még Országút házai felépültek az 1870-es években. 1874-ben a Közmunkatanács döntése alapján az Országutat három részre (Károly, Múzeum és Vámház körút) tagolták. Ez a szakasz az első világháború alatt a szövetséges Törökország uralkodója tiszteletére a jól csengő Mehmed szultán névre is hallgatott, de a háborúval együtt a név is elveszett.


A háromemeletes épületet 1871-ben építtette a szervita konvent. A tervezője és építője, Dötzer Ferenc jegyzi a Keglevich-palotát is a Palotanegyedben, pár percre innen.




Amikor beléptem a kapun, az Andrássy út 45-beli ház jutott eszembe. Kívülről ugyanaz a tipikus pesti eklektikus bérház, belül ugyanúgy siralmasan lepusztulva, két belső udvarral. Csak tippelni tudok, hogy utoljára talán a háború után volt felújítva, az ötvenes, vagy legkésőbb a hatvanas években. Azóta sem a falakat, sem a korlátokat festőnek pemzlije nem érte. Persze a hangulatát éppen ez adja. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy ha majd felújítják, pont azt fogja elveszíteni, amitől most az, ami: egy jobb időket megélt bérház a Múzeum-kert szomszédságában, amelynek kapuján belépve az ember egy szempillantás alatt a XIX. században érzi magát. Ott, ahol minden ház nagyjából százötven éves és minden négyzetméternyi lehullott vakolat, beporosodott lichthof ablak vagy felirat a lépcsőfordulóban egy történelmi eseményt vagy korszakot idéz, és ha majd egyszer csillog-villog itt minden, akkor objektíven is szép lesz, csak éppen nem fog így megérinteni. 



A főlépcsőház:



A cselédlépcső is szinte szakasztott mása az Andrássy útinak:


Igazi időutazás a hátsó udvarból nyíló lépcsőház. Nem sok fényt kap, csak amennyit az üvegtető a rárakódott rétegektől alkalmasint átenged. Ottjártamkor már sajnos lemenőben volt a nap:


Találtam egy írást Hevesi Lajostól a ház építése körüli időkből, amelyben elébb a Múzeum utcában lebontott Két pisztoly csárdát siratja, majd az új paloták megjelenését nehezményezi. Vicces így 140 év távlatából, főleg a mai utcakép tükrében: "...Ej, ez a szép patriarkális idő nem tarthatott örökké. Új évtizedek jövének új emberekkel és új szállodákkal. Szemlátomást satnyult a világ: a házak elkezdtek a felhők közé nyulkálni, úgyhogy az eső becsöpögött a kéményen: az urak cilinderekben jártak, szégyellették a  pengő sarkanytút, s az utcán nem füstöltek már öblös tajtékpipákból; széllel bélelt bugyogók taposták a kövezetet, mely itt-ott bizony már létezni kezdett;  szóval, otthoniatlan, idegenszerű rideg lett ez a Pest. A Múzeum utcában lerakták a gáz csöveit, sőt Isten bocsá: házakat is emeltek benne. Magyar mágnások telepedtek meg benne és rakának maguknak palais-kat és palazzokat, ákombákom monogramokkal, rácsozatos, erkélyes, csarnokos, parkos és stílusos palotákat; és lakájaik leköpték a Két pisztolyt, valahányszor arra vetődtek..." Hát így épült fel a Palotanegyed.
  





Mellesleg, Hevesi egy mázlista, hogy nem látja a mostani Kálvin teret. Nem élné túl a látványt.



Az idézet Siklóssy László: Hogyan épült Budapest című könyvéből származik.

2 komment
Címkék: lépcsőház lakóház eklektikus Palotanegyed Múzeum krt Dötzer Ferenc Közmunkatanács

Tengerpart a Lukács utcában

2011. szeptember 10. 14:49 - Varázsceruza




A minap olvastam egy cikket a New York Times-ban, arról hogy Labor Day után pillanatok alatt beköszönt az ősz a városban. Eltűnnek a turisták, a mintás rövidnadrágok a metróban, lejárnak a Hamptons-i nyaralóbérletek, és egyik napról a másikra mindenre rátelepszik a nehéz, őszi, szomorkás hangulat. Itt nálunk későn jött a nyár, így tulajdonképpen természetesnek vettem, hogy a szeptemberi időjárás, leszámítva az elmúlt 1-2 napot, eddig nagyjából kegyes volt velünk.
A tegnapi pocsék időt nekem egy pocsék történésekkel teli nap kísérte, így nagyon örültem, amikor a program úgy hozta, hogy pont ebben a házban akadt dolgom. Régről emlékszem rá, vízzöld zsalugátereivel ugyanis mindig a nyarat idézte. Csak rápillantok, és Riminiben vagy akármelyik Puglia-i kisvárosban érzem magam a tengerparton, tűz a nap, enyhe szellő fújdogál a part felől, a nyitott ablakokból pedig hamisítatlanul árad ki az utcára az olasz családok magánélete, tányérokhoz koccanó villák tekerik fel a spagettit és a mamma már megint egyetlen kisfiával veszekszik, aki még harminc évesen is büszkén él a szülői házban. 
  



A lépcsőház rendes, de semmi emlékezetes nincs benne a régi lakójegyzék kivételével, és az épület maga sem különösebben lehengerlő. 




Ám a zsalugáterekkel sikerült olyan külsőt kölcsönözni neki, ami más városban vagy országokban egyáltalán nem lenne feltűnő, de nálunk mégsem megszokott látvány, és csak a Zsigmond térig kell utazni érte. Talán a Duna közelsége ihlette 1930-ban a tervezőt, Szepesy Sándort és építőmester társait, hogy épp ilyen megoldást találjanak a nyílászárókra. 





Ezt a homlokzatot nézve, igazán nem értem, mért nincs több házon zsalugáter ebben a városban. A vidéki házamban mindenesetre majd ilyen is lesz, már fel is írtam a listára.



Szólj hozzá!
Címkék: lépcsőház lakóház zsalugáter Lukács utca Szepesy Sándor

Naphegy utcai szívek

2011. szeptember 03. 09:42 - Varázsceruza





"Az olvasó elnézését kérem, hogy e nagy időkben, 
mikor minden óra telítve van sorsdöntő és világtörténelmi eseményekkel,
 ilyen semmiségekre hívom fel figyelmét; 
de sorsdöntő és világtörténelmi események lesznek holnap is, ellentétben (...)" 
... azzal a ténnyel, hogy szív mintájú ablakráccsal ritkán találkozik az ember, mely így meg tudja szépíteni még ezt a kissé már lepusztult házat is. A Naphegy utcában botlottam belé, ott, ahol annak idején a Tabán lerombolásakor sok földszintes házat szanáltak.






Ha hiszünk a virtuális térnek, a Naphegy utca 27. szám alatti bérházat egy Lisznyai utcai házzal együtt Vitéz nagybányai Horthy Miklós idősebb fia, Horthy István kormányzóhelyettes vette meg 1939-ben. 
Az ifjabb Horthy 1930-tól 1940-ig a MÁVAG főmérnöke, majd igazgatója, 1940-ben kinevezik a MÁV főnökének. 1940-ben házasságot köt gróf Edelsheim Gyulai Ilonával, és a rákövetkező év januárjában  megszületik a fia, ifj. Horthy István. 1942. február 19-én az Országgyűlés kormányzóhelyettessé választja. 1942. augusztus 20-án Héja repülőgépével lezuhan az orosz fronton és szörnyethal.
Mindenkit meglep végrendelete, amelyben a házakat nem a családjára, hanem egy francia nőre, Mme. Yvonne Yola Lettelier Henriquet-re hagyta, aki viszont nem tartott igényt rájuk. Felesége a "Becsület és kötelesség" címmelt publikált kétkötetes emlékirataiban  megemlíti, hogy hallott egy francia hölgyről, akit a férje szeret. A két ingatlan így került végül ifj. Horthy István tulajdonába 1943. decemberében, s egészen 1946. november 13-ig ő birtokolta, amikor a tulajdonjog Oprics Miklósra szállt át.





"(...) sorsdöntő és világtörténelmi események lesznek holnap is, ellentétben az Angyalkerttel, amely holnapra már nem lesz. Egyáltalán, vigyáznom kell, mert kedvem és hajlamom szerint lassan a budai házak funerátorává fejlődöm e rovatban; legszívesebben mindegyikről külön írnék gyászbeszédet, mert szívemhez nőttek, s most olyan iramban bontják a legszebbeket, mint utoljára 
1989 körül, a Nagy Bontás esztendejében." 
(Márai Sándor a krisztinavárosi Angyalkert bontásáról, Pesti Hírlap, 1937 április 16.)

Szólj hozzá!
Címkék: bontás irodalmi lakóház Tabán Buda Márai Horthy István Naphegy utca

Ügynök vagy Kresz Géza?

2011. szeptember 01. 10:58 - Varázsceruza

Az 1920-as években, amikor Újlipótváros beépítése és rendezése napirendre került, a Kresz Gézát még Ügynök utcának hívták, az első tömbökben ugyanis a korabeli vállalatok ügynökei laktak.

 

A Szent István körút házai mögött igazán színes kép fogadta az erre járót: a Kresz Géza utcát magában foglaló, a  Hegedűs Gyula és a Váci út közötti szakasz a Victor Hugo utcáig nagyjából be volt építve. Álltak még épületek a Tátra és a Pannónia utca elején, valamint a Palatinus házak is megvoltak már a rakparton. Tőlük északra malmok és fatelepek, illetve a nagy semmi, a mai Újlipót szívében pedig, a parktól egy köpésre Suhajda úr nyomortelepe várta az ágybérlőket. Ezek felszámolása és a folyó menti, kedvező adottságú negyedben egy új városrész kialakítása volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának feladata. 
1926-30 között rohamtempóban, spekulációs bérházakból megépültek a Tátra, Pannónia és a Hegedűs Gyula menti tömbök, de csak a Radnóti utcáig, mert azon túl építési tilalmat rendeltek el, amíg a Tanács a pontos szabályozás tervét ki nem dolgozta.
A végleges rendezési terv elfogadására csak 1933 elején került sor, eszerint "a telkek keretesen, illetve csatlakozó udvarokkal építendők be, az épületek magasságának 25 méternek kell lennie, az épületek homlokzatát egy-egy tömbön egységesen és összhangzatosan kell kiképezni és legalább nemesvakolattal ellátni, a homlokzatok részletes rajzát pedig az építési engedély kérése előtt külön kell engedélyeztetni" - így született meg több
szakaszban, szigorú szabályozással és gyakorlatilag központilag megtervezett homlokzatokkal a mai Pest egyik legdrágább negyede.
A  negyed egységesre formált képét mégis a "szabálytalanságai" teszik izgalmassá. Ilyenek a húszas évek előtt megépült, "régi" eklektikus szakaszok, a modern házak közé itt-ott bepottyantott, oda nem illő neobarokk homlokzatok, lásd például a Balzac utca- Pozsonyi út sarkát. De majdnem minden épület tartogat valami meglepetést, ha jobban szemügyre vesszük vagy ha sikerül a belsejében is körülnézni.

 

Ilyen ez a Kellerman László által tervezett vasbetonvázas bérház is, a Kresz Géza és a Csanády sarkán, 1941-ből. A külső alapján simán passzol az obligát újlipóti utcaképbe, hozza a megszokott alapelemeket, lapostető és modern homlokzat, de a sarokrizalittal és az épület sarkán beforduló acélvázas virágablakkal sikerül kiemelkednie a képből. Ebben mondjuk sarki pozíciója is segíti.  

A kapuban domborművekkel várják az érkezőket. Nemigen tudok mit kezdeni velük, a kissé viseltes mészkőlap burkolatokon a tervező neve és az építés dátuma mellett a Halászbástya, Fraknó vára, Toldi, Tihany, Mátyás király, vagy éppen népviseletbe öltözött menyecskék stilizált képmásai csak az elmúlást idézik és semmi mást.  

 

 

A lépcsőház ínyencfalat. A kissé szigorú és romantikamentes külső érző szívet takar, kellemes meglepetés az art decos ornamentika, még ha egyes elemeiben enyhén giccsesnek is találtam. Nagyon mutatós a színes üvegkép, a lift a tulipános motívumokkal, az oszlopok. A lépcső melletti márványborításra és a mennyezetre fehér illetve vízzöld, gipszstukkó virágokat és figurákat applikáltak.

 

 

 

 

 

A legvidámabb díszítőelemek a szintek jelölésére alkalmazott színes kerámiatáblák, amelyeken az emelet szót minden szinten máshogy jelölik, van állomás, pihenő, sor, stb. 

 

A húszas évek végére a kiváló adottságú negyed olyan zsúfolt, mint a hírhedt Csikágó, vagy a Király utca. A keskeny utcákban emelt magas bérházak kitakarják a folyót, elzárják a friss levegő útját, s mivel sok kis lakás is épült, rendkívül nagy a népsűrűség. A Lipótvárosi kaszinó elnöke, Scheuer Róbert mérnök ekkor kezd el lobbizni Rakovszky Ivánnál, a Közmunkatanács elnökénél a park létesítése érdekében, "amely levegőt és romantikát visz ebbe a sivár városnegyedbe". De ez már egy másik történet.
Felhasznált irodalom: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

 

Frissítve 2016. május 8-án:

A napokban megint jártam a házban és csináltam néhány képet. Most kifejezetten tetszettek a kapualj stilizált népies és magyaros vonatkozású domborművei, amik ráadásul informatívak is, mert rögtön elárulják az építés évét és a tervezőt: 1941, Kellerman László. Ezt nagyon szeretem Újlipótvárosban, hogy majdnem mindegyik harmincas-negyvenes évekbeli házon van valamilyen tábla vagy jelzés. Az építtető a Házépítő Szövetkezet volt. A modern homlokzat ebben az esetben (is) csalóka, itt egy art decos belsőt rejt, zárt lépcsőházzal, ahonnét a szomszédos házak által körülzárt, keskeny udvarra lehet látni. 

20160426_150659b.jpg

p1760250b.jpg
p1760244b_1.jpg
p1760242b.jpg
p1760156b.jpg

p1760181b.jpg

p1760185b.jpg

p1760216b.jpg

Pár nappal a képek készítése után kezembe került az Alexandra kiadványa, amiben pont a Komlós kerámiáról írtak és egyből beugrottak a Kresz Géza utcai ház képeinek figurái és színei. Szóval biztos forrásom nincs rá, mégis le merem írni, hogy a különböző emeleteket jelző, élénk színű, kerámia faliképek a Komlós testvérek műhelyében készültek, mert a színvilág és a stílus összetéveszthetetlen. Komlós Miklós és Komlós István 1931-ben Nyíregyházán alapították meg kerámia műhelyüket. A testvérpár nemcsak a magyar mindennapokból vett jeleneteket és témákat dolgozott fel, szívesen nyúltak egzotikus témákhoz és élénk színvilágú munkáik hamar népszerűvé váltak. 1934-ben megnyitották műhelyüket a fővárosban, a Hársfa utcában.

output_liw1xy.gif
p1760224b.jpg
p1760178b.jpg
p1760228b.jpg
p1760229b.jpg

20160426_150516b.jpg

20160426_150532b.jpg

p1760252b.jpg

 

 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem).

Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk

KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.

Szólj hozzá!
Címkék: modern lakóház art deco Újlipótváros Rakovszky Iván Kellerman László Kresz Géza utca 38 Komlós kerámia

Magyar tenger retró

2011. augusztus 27. 20:59 - Varázsceruza

"A körzetben három öltönyös pasas ült egy vörössel letakart asztal mellett, meg egy nő sötét szoknyában. Az egyik öltönyös azt kérdezte, mi vagyunk-e a pajtások az iskolából. Mondtuk, mi. Megköszönte, hogy önként jelentkeztünk urnahordásra, ez nagyon szép tőlünk, azzal a nőre mutatott, Banga elvtársnő majd foglalkozik velünk. A nő átkísért bennünket egy kisebb szobába, ott is állt egy asztal, tele volt minyonnal meg Utas üdítővel. Kínált, vegyünk bátran. 
Szabadkozni akartam, de a Szász lecsapott a csokis minyonokra, nekem már csak a puncsosból jutott. Ittunk Utas üdítőt is...



...Közben bejött az egyik öltönyös, kivett az asztal alól egy üveget és töltött magának. A nő viccesen megcsóválta ujját, hogy ej-ej, Szerémi elvtárs, hiszen ma szesztilalom van. Mire a pasas ugyanolyan viccesen kacsintott: ez csak vizecske, Banga elvtársnő, a vak is láthatja, áttetsző! Ha nem hiszi, kóstolja meg! A nő kuncogott, neki icipici vizecske is elegecske, azután kacsingattak, koccintottak és vicceltek tovább, hogy a vízzel nem is illik koccintani."

szabadstrand





"...A ringlispíl is az Angol utcában volt, a Pákozdi tér sarkán. Moziba mentünk volna megint, de a ringlispíl eltérített. Meleg volt, verőfény, por. Majális lehetett, vagy gyereknap. .. Dübörgött a tér, a fákon nagy bádogtölcsér hangszórók, remegtek az ablakok, hogy pajtásdaloljunk, zengazének, mintamókus. Rengeteg bódé, sátor, pléhasztalra terített ponyva, virsli, sültkolbász, véresmájas, perec. Céllövölde, zsákban futás, tombola. És egy törökmézes. Árult selyemcukrot, Dunakavicsot, francia drazsét is. Krémest, Rigó Jancsit, Tátra-csúcsot. És nagy, széles szeletekben Dobos-, Stefánia- meg csokitortát, az fekete volt, egészen fekete..." 

kertmozi


szálloda 





Tihany, BMW üdülő




A számban éreztem a celofánba csomagolt csokirolád ízét, amikor megláttam a piros betűs Utasellátó feliratot a százéves vasútállomás oldalsó, szocialista szárnyának közepén. Töretlenül bízhatunk a magyar tenger környékében: tálcán kínálja az ilyeneket, lépten-nyomon a pár évtizeddel ezelőtti életünk díszleteibe botlunk, ha kedves az emlékezés, ha nem. Ez édes volt.

Az idézetek Békés Pál: Semmi baj c. kötetéből származnak.
A fényképek Balatonszemesen különböző helyszíneken és a tihanyi BMW üdülőben készültek. 


Szólj hozzá!
Címkék: retró irodalom vasútállomás üdülő Balaton Tihany Békés Pál Balatonszemes

Balatonszemes- a Hunyady-telep

2011. augusztus 26. 00:00 - Varázsceruza

Ha választanom kéne, hogy a huszadik század melyik évtizedében éltem volna szívesen és ha valami isteni csoda folytán megúsztuk volna a második világháborút, akkor nem kérdés, hogy gazdasági világválság ide vagy oda, a harmincas évekre szavaznék. Ekkor teljesedik ki a modernizmus, Pesten megépül az újlipótvárosi házak nagy része, megnyílik az Átrium, a Broadway, a Simplon mozi,  Szerb Antal megírja az Utas és holdvilágot, a jazz pedig aranykorát éli. Balatonszemesen történetesen ekkor kezdik el építeni a Hunyady-telepet, amely a kikötőtől nyugatra a part és a vasúti sínek által határolt terület.

Forrás: Képkönyvtár
Ráadásul, a székesfővárosi Parkváros Rt a villatelkeket olyan hitelkonstrukcióval kínálja, hogy a mai, a svájci frank fénykorával sújtott helyzetben sírhatnékom támad. A vaterán fellelt szórólap szerint az egyedülálló, olcsó kamatozású hitel három évre terjed, tehát törlesztése észrevétlen könnyedséggel történhet. (!!) Pengőben adták és minden kuncsaft egyéni ízlése és szabad tetszése szerint felépítendő modern, két szobás, összes mellékhelyiséggel ellátott villához juthatott hozzá. Mindez persze csak úgy jöhetett létre, hogy az egykor a Hunyady-gróf szőlőjével borított terület gazdaságilag nem bizonyult elég jövedelmezőnek, és a nagyobb haszon reményében a család a terület parcellázása mellett döntött, amellyel a fenti társaságot bízták meg. Az eredeti terv 800 parcellájából a negyvenes évekre 167 telek kelt el, a háború miatt minden leállt, s csak az ötvenes évek végén indult újra.  

Forrás: Vatera
A Parkváros Rt. azonban nemcsak kedvező hitellel, hanem kívánatra építési tervekkel is díjmentesen szolgált, s így, biztosítva a telep egységes arculatát, mintaházak épültek. Lakópark - mondhatnánk, de a terület ma építészetileg sokkal változatosabb, egyrészt mert a házak építésénél figyelembe vették a kedves vevő egyéni igényeit, másrészt a későbbiekben, amikor már a tanács kezelte a parcellázás ügyét, a telkek mérete, következésképpen pedig a villáké esetenként igencsak lecsökkent. A hatvanas-hetvenes években felhúzott épületek - nagyjából minden harmadik ház - stílusban ugyan nagyon eltérnek, mégsem zavaró a jelenlétük, a földszintes, lapos tetős, oldalt terméskővel borítottakat, amik a Frédi és Bénit juttatják eszembe, mindig is szerettem. A telep beépítésének első korszaka '43-ban zárult, az addig épült házak az új stílusirányzatnak megfelelően nem hivalkodóak, elmaradnak a Bagolyvár utcából megismert tornyocskák, bástyák, fatornácok, a szecesszió csinos formái és minden nem-funkcionális ornamens. A világválságból éppen csak kilábalt világ józan és praktikus elgondolás alapján épít, többnyire földszintes, emberléptékű, funkcionális villákat, és bár a hirdetés összes mellékhelyiséget ígér, azért ne zuhanyzós-bidés fürdőszobákat képzeljünk el. Pláne nem egy fürdőhelyen, ahol három lépés a víz és a tisztasági fürdésre is a tóra mentek a népek, lehetőleg reggel.

tóra néző: 

Semmelweis utcaiak:




valami azt súgja, a tetőablak később került oda:



a teraszt sajnos beüvegezték, de így is látszik a régi, szív alakú kopogtató:

kétajtós:

És ebbe a sorba tartozik a Semmelweis utcai kedvencem, a sárga villa is, amely mindennek az okozója, és érdeklődésem legfőbb felkeltője. Nyilván a merő véletlen alakította úgy, hogy az internetes keresés eredményeképpen pont EZEN a környéken vegyünk ki házat, ugyan nem pont a telepen, hanem a sínek túloldalán, két percre innen, és minden nap emellett slattyogtam végig papucsban a strandra.

Később épültek: 

ikrek: 







A harmincas években 6746 pengő volt egy 200 öles telek kétszobás villával, akkor, amikor 100 pengőt keres egy munkás, 900-at egy egyetemi tanár (!), a gazdagok pedig akár ötezret is kasszíroznak havonta. Számoljunk: a Parkváros törlesztőrészlete villaépítési hitellel havi 130 pengő, önmagában a telek pedig mindössze havi 30 pengő, három évig. Nem kellett mágnásnak lenni ahhoz, hogy legyen egy bájos vízparti házunk, tulipános kerítéssel. 



A telep történetének leírásához Stirling János: A szemesi fürdőtelep c. írását használtam. 


Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz
a blog Facebook oldalához.
2 komment
Címkék: villa nyaraló harmincas évek Balaton Balatonszemes funkcionalista Hunyady-telep

Balatonszemes- a kedvenc épületeim

2011. augusztus 20. 22:19 - Varázsceruza

Pörgessük vissza az idő kerekét, úgy nagyjából 1930-ra. A balatonszemesi Kiszely penzió akkortájt így hirdette szolgáltatásait: "A keresztény úri társadalom fenyves üdülőtelepén, vízparti parkos villákban, minden igényt kielégítő étkezéssel, teljes komforttal, egész évben nyitva van- kényelmes szobák, villany, villanycsengő, vízvezetéki mosdó, fürdőszoba, társalgó, zongora, rádió, homokos strand, móló, kabinok állanak a vendégek rendelkezésére." Ízlelgetem a 80 évvel ezelőtti reklám választékos szavait: vajon ha akkor élnék, a nyaralóhely kiválasztásánál a zongora vagy a társalgó nyomna többet a latban, esetleg a vízvezetéki mosdó? És mért van az, hogy a sokkal kellemesebb életkörülményeinktől szemernyit sem lettünk boldogabbak nyolcvan vagy akár kétszáz évvel ezelőtt élt elődeinknél?
A mi szállásunkon ugyan nem volt zongora, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon mindegyik balatoni faluban ugyanezt éreztem volna, amit itt? Hogy tele van jobbnál jobb épületekkel és hogy muszáj mindegyiket lefényképezni? Fogalmam sincs, mit kezdek ennyi balatonszemesi ház fotójával, de valamire egyszer talán majd jó lesz. Most a kedvenceimet szeretném megosztani, a Bagolyvár utcaiak és a Semmelweis utcai villa után. 








Magtár a 18. századból:



 Vasútállomás: 











Még van tíz nap a nyárból és a jövő héten igazi kánikula lesz...


1 komment
Címkék: villa vasútállomás nyaraló magtár Balaton Balatonszemes

A Pöttyös, a Papucs, az Anyós és a többiek

2011. augusztus 18. 22:45 - Varázsceruza

Lélekben még nem tudtam elszakadni a Balatontól. Az időközben orvul, a fővárosban rámtámadó nyárban nosztalgiával gondolok arra, amikor napsütésben, de szélben és 20 fokban sétáltunk a szemesi utcákon és elcsodálkoztam, hogy milyen szépek a házak, a kovácsoltvas kerítések, korlátok, a növények. Így öt nap távlatából nem bírom ki, hogy ne szóljak még egyszer, egy rövid, könnyhullatós poszt erejéig a feliratos házakról és a monogramos kapukról.
Pöttyös, Papucs és a többi villa nekem azért is oly kedves, mert a név a múló időt állítja meg egy pillanatra. Az üzenet egy darabig ott marad a homlokzaton, még ha nem is tudjuk, ki küldte kinek. Ki volt Pöttyös? És mért pont Papucs? Gondolkoztam, hogy én vajon milyen nevet írnék a nyaralóm falára, de nem is olyan könnyű jót választani.  








A Nagy Imre utcában monogramos-évszámos kerítéskapukat találtam, CSJ-é 1971-es, a házat már lebontották mögötte. 






Miközben képesek vagyunk évente lecserélni a telefont, itt hétvégi házak, nyaralók ezrei őrzik ugyanazt az étkészletet, bögrét, szőttest, kerti széket, dizájnt, amit még évtizedekkel ezelőtt szüleink szülei házából selejteztek le és deportáltak ide. Megszokott jelenség még a meglévő épületek, tárgyak átpofozgatása, új funkcióval való felruházása, amelynek köszönhetően ilyenek születnek: 


Amikor a felirat szerint 1912-ben megépült ez a tornyos ház, senki sem gondolta, hogy egyszer még diszkó is lesz benne, s a pizzák között szólni fog a muzsika:


Zimmeréknél kisebb állatsereglet is van:


És most bontsunk vitorlát!



2 komment
Címkék: felirat villa nyaraló Balaton Balatonszemes

Balatonszemes: Vigadó-sirató

2011. augusztus 14. 16:57 - Varázsceruza

Olybá tűnik, hogy minden magyar településnek van egy saját Várkert Bazárja, értsd egy jobb sorsra érdemes, egykor fényes időket megélt épület, amely mára utolsó előtti pillanatában, lepukkantan áll valahol, történetesen  a város/falu közepén, és senki nem tudja, mi lesz vele. 
Az Ybl féle Várkert Bazár és a balatonszemesi, Wälder Gyulától származó Vigadóban még egy dolog közös: a hatvanas-hetvenes években mindkettő menő szórakozóhely volt, Omegával, Geminivel, táncparkettel és ez utóbbi működő szökőkúttal.  De nagyon előre szaladtunk.   
Az úgy volt, hogy az 1908-ban megalakult szemesi Fürdőegyesületnek önálló klubház kellett. Az építkezés költségeihez hozzájárult a főváros Községi Takarékpénztára is. Az előtte lévő teret parkosították, és 1934-re, a Madách téri vöröstéglás házakat és a Szent Imre Gimnáziumot is jegyző Wälder tervei alapján elkészült az épület. Jött a háború, majd az államosítás, az egyesületi klubház pedig étterem-bárrá lett, a hatvanas évekre nem is akármilyenné. A hitelesség kedvéért, és még a jelenlegi állapotot tükröző fotók beszúrása előtt, valamint a drámai feszültség fokozása végett muszáj idéznem az index fórum balatonszemes topikjából : "ott mindig igazi tánczenét játszottak, és a szökőkút melletti táncparkett állandóan tele volt, sőt még mellette a salakon is sokan táncoltak, plusz a zenekar melletti teraszon is. Akkortájt még régimódi táncok voltak, és szépen kellett valakit felkérni, asztalhoz visszakísérni, lekérés nem volt. Az évi Anna Bálra csak zakóban, nyakkendővel lehetett bemenni... 1964 nyarán minden megváltozott. Akkor jött divatba a twist... Sokan a földvári kempingből is oda jártak, és miután zárás után sokan kimentek a bal móló végére, ahol be lehetett kapcsolni egy magnót és ment a zene és a nudifürdés hajnalig... A Vigadó volt "A HELY". 
És most következzen az egykori legendás Hely, ahol a fent említetteken kívül még koncertezett az Apostol, a Syconor, a Nautilus és a Kugli is:





A hátsó, azaz a Balaton felőli homlokzat a mai állapotában felismerhetetlen.




Hála a drótkerítésen lévő lyuknak, bent is körülnéztem és a toronyba is felmásztam. Az a szerencse, hogy egy alternatív kiállítás maradványai tompítják a puszta romok feletti sajnálkozást. Bent a nagy előcsarnokon kívül több kisebb helyiségre szabdalták a teret, valaha, ha mindkét oldalon nyitva voltak az ajtók, mint az egykor.hu 1934-39-re datált képén, a szökőkúttól ki lehetett látni a tóra. 






Nem mintha megkérdezett volna bárki is, és értenék hozzá, de kisebb-nagyobb felújítási munkákkal romkocsmaként nagyon kellemes hely lehetne, persze a környék lakói nyilván utálnák a zajt. Nem tűnik úgy, mintha ettől félniük kéne, mozgásnak nyoma sincs, és lassan elmúlik ez az évszak is... 
A tó felől, esti világításban régen mindenesetre így festett. Hol van már az ezüst nyár, oh az ezüst nyár, ná-nánáná-nánáná?




A belinkelt archív fotók, képeslapok nagy része a http://balatonszemes-csafoto.blogspot.com/ oldalról származik. 
5 komment
Címkék: zsalugáter Balaton Balatonszemes Vigadó Wälder Gyula
süti beállítások módosítása