Évek óta figyelem az üresen álló Irányi utcai házat, először három évvel ezelőtt akartam írni róla, aztán valamiért mindig halogattam. Folyamatosan hirdetik különböző ingatlanosok, különböző címszóval és eltérő árakon, de úgy nagyjából a 3 millió euros kategóriában. Most például eladó mint vegyes (lakó- és kereskedelmi) terület, mint felújítandó egyéb vendéglátó egység, de úgy is, mint családi ház vagy mint felújítandó kastély, ráadásul, ha valaki kicsinek találná, rögtön megveheti mellé a lakóterületként, illetve "visszabontott állapotban lévő fejlesztési terület"-ként piacra dobott, a szomszéd házban üresen álló két emeletnyi lakrészt. A homlokzatot díszítő molinón letakarták ugyan, de még látni a tervezett fejlesztés, a Hotel Regina Palace nevét.

Idén ötödször ünnepeltek a száz éves házak. A készülődésről idén nem volt időm külön írni ide a blogra, de pár nappal az ünnep előtt a litera-n, a netnaplóba én is írtam egy rövid bejegyzést. Mivel 1915-ben a világháború miatt már jóval kevesebb ház épült, az idei jubileumi kiadásban sok ház ismételt: megint meghívtuk az eddig részvevőket és azokat is, akik az elmúlt négy évben betöltötték ugyan a százat, de nem nyitottak ki. Végül kb. 45 lakóház és egy tucat intézmény várta nyitott kapukkal a látogatókat és voltak szervezett séták is. Most az én idei két napom naplószerű, kivonatos leírása jön.

Valójában két ház, egy közös udvarral, nem messze a Bazilikától. Sokat nézegettem régen, szemből, az Ó utca sarkán lévő második emeleti erkélyről, amikor ott laktam. Nem emlékeztem rá, hogy ilyen hatalmas udvara van, pedig azt hiszem nagyon régen jártam is az Orex irodáiban, amik ma (részben?) üresen állnak a felső szinteken. Most annyira lenyűgözött az udvar, az árkádok és az épület méretei, hogy bár nem terveztem írni róla, és komoly kutatásra nem is futotta, muszáj megemlíteni az épülethez kötődő, legfontosabb neveket és adatokat. A történet egy monogrammal és egy évszámmal kezdődik. ZM, 1859, a kapu felett.

Mustár és sör reload. Pontosan négy évvel ezelőtt tettem fel az első képeket a blogra. Négy napos hosszú hétvége volt, emlékszem hogy az egyik nap Budára mentünk modern villákat nézni. Azok a képek a Kozma Lajos féle Havas villa kivételével azóta is a mappában porosodnak. Ha sikerül valamikor még egyszer végigjárni a helyszíneket, akkor tán megint érdekesek lehetnek...

Lloyd, Duna, Lloyd, Duna, Odeon-Lloyd. Időrendi sorrendben ezeket a neveket használta a mozi, amely 2012. július 31-én végleg beszüntette eredeti tevékenységét. Élt 75 évet. A hely jazz klubként és kávézóként működik tovább, a homlokzatról rég leszerelték a Duna mozi neonfeliratát.  

Nagymező utca-Andrássy út sarok. Egy ideje óriási fényreklámot szereltek az épület sarkára, ami a Thália Színházat hirdeti, a földszintet pedig az Andrássy úti oldal teljes hosszában a hárombetűs magyar üzletlánc egyik egysége foglalja el. A boltozatos mennyezet miatt érdemes benézni, tégláig leverték róla a vakolatot, csuda klassz. A ház az Andrássy út felől kilenctengelyes, a földszinti nyílások íves, az emeletiek egyenes záródásúak, a bejárat egy üvegezett, részben kovácsoltvas kapun át a Nagymező utcáról nyílik. Az egyik ebédszünetben lógtam be, amikor nyitva hagyták a munkások a kaput, bent mindenféle drótok és deszkák feküdtek a kapualj széttöredezett járólapjain és két lépés után, a málló vakolat, a nappal is sötét lépcsőház és a rozsdás korlátok láttán egyből úgy éreztem, hogy vagy 150 évet repültem vissza az időben.

A telken már 1775-ben is állt ház, az akkori térképen a Nagymező utca jelöli Pest sűrűn beépített területének határát, s nem messze innét, északkeleti irányban, a mai Teréz körúton belül egy temető helyezkedett el. Az 1854-es várostérképen már nagyobb a beépítettség, kb a Nagykörút vonaláig terjed, azon túl pedig kerteket látni. 

1853-ban Thurn Erzsébet vette meg a telket és építtetett egy új kétszintes lakóházat Wagner János tervei alapján. A Nagymező utcai oldalt a földszinten akkor is boltok foglalták el. Húsz évvel később, amikor már folytak a Sugárút kialakításának munkái, a ház megmenekült a bontástól, „A sugárút IX-ik csoportjában 33.S szám alatt fekvő házteleknek mostani állapotában leendő megmaradása jóváhagyatott”, csak éppen át kellett formálni olyanra, hogy igazodjon a város új, grandiózus sugárútjának egységes, többnyire neoreneszánsz képéhez. Így az 1875. április 4-i engedélyezési tervek alapján a két emeletre a Sugárúti Építő Vállalat ráépíttetett egy harmadikat, és a homlokzatot is átrajzolták olyanra, hogy illeszkedjen a többiek historizáló külsejéhez. A használatba vételi engedélyt még az év novemberében kiadták, eszerint a pincében 2 raktár és 8 fáspince, a földszinten 3 szoba, 2 alkóv, 3 konyha, 3 bolt, az átalakított emeleteken és az új szinten pedig 16 szoba, 2 előszoba, 3-3 konyha és éléskamra készült. (forrás)

A nagy átalakítást később több kisebb is követte, ezek általában a gyakori tulajdonosváltásokkal együtt jártak. 1882-ben a telek a Magyar Nemzeti Dalmű Alap nevén volt, de 1885-ben már Wahrmann Mór nagypolgár, üzletember és politikus tulajdona, aki valószínűleg nem lakás, hanem inkább befektetés céljából vásárolta meg, hiszen a 23-as szám alatt is pompàs palotát építtetett és a róla szóló írások szerint az Akadémia utcában tartott fent fényűző otthont. Wahrmannt, mint az első zsidó származású országgyűlési képviselők egyikét, a Pannónia Gőzmalom Társaság képviselőjét, vagy mint a Ganz és társa vasöntő és gépgyár Rt. igazgatóját muszáj megemlíteni, hogy leporoljuk kissé feledésbe merült nevét. 1870-ben egy képviselőtársával együtt ő nyújtotta be a Pest, Buda és Óbuda egyesítésére vonatkozó törvényjavaslatot. "Megszállottan hitt abban, hogy Budapestből modern világváros lehet. A mai Szabadság téren álló egykori óriási börtön- és laktanyakomplexumot (az ún. Újépületet) az ő kezdeményezésére bontották le, utat adva ezzel a környék fejlődésének" (innét). 

Wahrmannt 1896-ban Popper István mérnök, a Telefonhírmondó Rt alapítója követte, aztán az épület Csillag Sándor földbirtokos kezébe került, tőle 1906 körül vásárolta meg a «Duna» cs. és kir. szab. osztrák biztosító társaság és költöztette ide székhelyét. Ennek köszönhetjük a még ma is meglévő DUNA feliratokat az emeletek kapuin. A kovácsoltvas munkák olyan szépek, hogy, bár szeretném kerülni a túlzásokat, de földbe gyökerezett a lábam, amikor a kapu feletti feliratot megláttam, főleg a siralmas kapualj és a lépcsőház után. 

A Duna Biztosító Társaság "1867-ben alakult 5000 darab 200 forintos részvénnyel, vagyis 1 millió osztrák értékű forint teljesen befizetett részvénytőkével. A társaság székhelye Bécs, azonban Magyarországon is van fiókigazgatósága. A társaság elfogad tűz-, jég-, szállítmányi- és életbiztosításokat…” (innét). A társaság évtizedekig használta székházként az épületet, de mellettük itt volt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank terézvárosi fiókja is, látszik a felirat ezen a képen, a Nagymező utcai sarkon: 

A ház belseje erős felújításra szorul, de a megmaradt részletek nagyon szépek. A kapualj semmi jót nem sejtet, de ott van a végében, az íves nyílásban, az egykor valószínűleg üvegezett ajtó, amiből jóformán már csak a D betű maradt meg, és mellette, a lifttel szemben két szépséges ablak, maratott üveggel. Sok fényt nem eresztenek be, a földszinten, a lift előtt még délben is félhomály van. A lépcsőházi korlát kapaszkodóján ekkor nem is, csak pár nap múlva, amikor visszajövök, veszem észre a formás, fából faragott fejeket, persze jó néhány hiányzik már belőlük.

Az udvar a Nagymező utca felőli oldalon loggiás, a másik három oldalról függőfolyosós kialakítású. Az első emeleten fekete-fehér pepita kockás és meandermintás járólap, a másodikon és a harmadikon a lépcsőfordulóban egyforma terrazzoburkolat, de lent van metlachi és egy negyedik fajta is, ez árulkodik a különböző években, sőt évtizedekben történt átépítésekről. 

Két kép volt hozzá csatolva:

A névről eszembe jutott, hogy a bejárat mellett a falra elhelyezett táblákról volt egy közeli fotóm és meg is találtam Dr. Stricker tábláját, lásd alul.

De legtöbbet Jókai kapcsán bukkan fel a neve, szinte minden, az író halálával kapcsolatos írásban, hírben név szerint említik, mint Jókai háziorvosát, sőt kép is van róla, a Mesélő Házak Jókai egykori lakóházáról, a Jókai udvarról szóló posztjában. Itt pedig egészen részletesen el lehet olvasni, hogy mi is történt pontosan az Erzsébet körút 44-ben, 1904. május 5-én.