Wesselényi-Kazinczy utca sarok, halvány rózsaszínre vakolt, pávákkal és más szecessziós  motívumokkal díszített homlokzat, a kapu domborított lemezből. Napos, októberi hétvége volt, amikor nyitva találtam. Gyalog mentem fel az ötödikre, így végig gyönyörködtem a napfényben fürdő lépcsőház szép rácsában, és a gangról kilesve rájöttem, hogy a ház közvetlenül a Karaván udvarra néz, ami tele van különböző street food bódékkal. Így hiába néz belső udvarra, ez az oldal sem csendes, de a felső szintről belátni a hetedik kerület jó nagy szeletét. Szemben előttünk a Dohány, balra a Kazinczy utca házai. A másik irányban a Dohány utcai zsinagóga kupolái mögött a Gellért-hegy a Citadellával, majd kicsit balra fordulva egy óriási kémény vágja félbe a kilátást. Valaki azt írta, a mikvéé, ami tényleg itt van a szomszédban, de nem tudom biztosan hogy tényleg így van-e. És tetők, tűzfalak, kémények, egy ismerős város ismeretlen arca.

A házat (beczkói) Bíró Gyula műépítész tervezte, akiről kis kutatás után kiderült, hogy jól menő ingatlanvállalkozást is vezetett édesapjával, Bíró Károllyal és kormányfőtanácsosként is jegyzik. Szép jövedelemre tett szert telkek megvásárlásával, bérházak tervezésével, felépítésével és értékesítésével. Itt a Wesselényi utca 13. szám esetében is ez történt. De a krónikákban az is fennmaradt róla, hogy adakozni is szeretett, hol a szülei aranylakodalma, hol pedig édesanyja elhunyta alkalmából ajándékozott kisebb-nagyobb összegeket a főváros szegényeinek. Ezt a telket 1908-ban vehette, az építési engedély az év júliusában kelt, majd 1909. november 10-én kaptak pecsétet a hivataloktól a használatbavételre. A ház eredeti tervei nincsenek meg, csak a felvonóé és üzletportáloké, innét tudni, hogy többek közt egy szűcsmesternek is volt itt boltja. De Bíró Gyula hamar talál vevőt, a jómódú Déry (azelőtt Deutsch) Károly ügyvéd személyében. És a történet innét érdekes. Ha csak a Címjegyzéket nézzük, a száraz adatok annyit mondanak, hogy Déryék 1911-ig még a Lipót körút 15-ben, a rá következő évben már itt laknak és ők a ház tulajdonosai. Ez 1916-ban is így van, majd jóval később, amikor megint van erről dokumentáció, 1928-ban már Horn M. Izsák és társai nevén van a ház. A feleség, az addigra megözvegyült Déry Károlyné viszont még akkor is itt lakik. Déry Károlyné, született Rosenberg Ernesztina, gazdag osztrák család sarja, az író Déry Tibor édesanyja. A Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával című kiadványban, a levelekben többször is megemlítik a házat, mint a Déry család mozgalmas életének színterét. 

Déry Tibor szülei, Déry Károly ügyvéd és Rosenberg Ernestine. Forrás: Europeana/Petőfi Irodalmi Múzeum

1911-ben a fiatal Déryt szülei a svájci St. Gallenbe küldik kereskedelmi akadémiára, hogy nyelvtudását gyarapítsa és idővel majd alkalmassá váljon nagybátyja jól menő fafeldolgozói vállalkozását vezetni. „Tibuli” Mamuskának, Mamulinak hol pedig Mamucsikámnak szóló soraiból azonban elég hamar kiderül, hogy a vállalatvezetői feladatok helyett egészen másfelé kalandoznak gondolatai. Egyszer például aggódva kérleli anyját, hogy írjon egy lapot a „Nyugat"-nak, "amiben megkéred a kiadóhivatalt, hogy az e hónap elsején megjelent számot azonnal küldjék el, mivel felszólításom ellenére mostanáig még nem kaptam meg.” De az is kiderül, hogy a szülőknek problémát okoz a Wesselényi utcai bérházuk egyik lakásába bérlőt találni és ez igen kedvezőtlenül érinti a családi büdzsét.  

Rosenberg Hermann - a mama öccse - fakitermelő vállalatának magja a szlavóniai Nasice környékén elterülő erdőgazdaság volt. A svájci iskola után a gyár galócási részlegébe küldik terepgyakorlatra a 19 éves Tibort, aki a számlakönyvek és a pénzügy rejtelmei helyett szívesebben gyönyörködik a román parasztlányokban és a kártyázás is lényegesen jobban leköti, mint bármi más. De eltart még egy pár évig, amíg végleg hátat tud fordítani a család által ráerőszakolt munkának. 1915 tavaszán a mama a vállalat bécsi irodájába címezi a következő, a háború alatti viszontagságaikról szóló levelét: „Drága Tibor! Dacára annak, hogy ma halálosan rosszul érzem magam (görcsök etc.), mégis írok Neked gyorsan pár sort, hogy legyen híred felőlünk. Egyúttal nagyon szeretnélek megkérni, valamivel részletesebb légy a beszámolóidban. Az ember sóvárogva várja őket, és aztán pár futó sort kap. Nagyon örülök neki, hogy a szobáddal olyan elégedett vagy, de kíváncsi lennék, mibe kerül. Ha semmi nem jön közbe, magam is hamarosan látni fogom. … Szegény Papa oly szívesen velem jönne, ez azonban túlságosan megdrágítaná a dolgot. Nekünk pedig nagyon kell takarékoskodnunk. A kávéház bérlője súlyos beteg, nem fizet, a borbély szintén nem', éppoly kevéssé még egy pár másik; úgyhogy a két nagy lakást jóval olcsóbban voltunk kénytelenek kiadni, írtam is. És akkor még a drágulás… disznóól van itt. Hogy a hadi helyzettől milyen hangulatban vagyunk, azt képzelheted. Talán még nem is tudod, hogy megint 35 magyar falut és kisvárost szálltak meg az oroszok s hogy Kassán a miniszterelnök bevonásával nagy tanácskozást tartott a német és osztrák-magyar vezérkar, hogy úgy döntöttek, lemondanak a Kárpátokról, az oroszokat beengedik, hogy azután megverjék őket - ha megy.”

Balról jobbra: Déry Georgi (Tibor testvére), Déry Tibor édesanyja és a jobb szélen Déry Tibor.

1917-re Déry Tibort már teljes egészében lefoglalja legnagyobb szenvedélye, az irodalom, az év februárjában megjelenik a Nyugatban a Lia című kisregénye, egy kamasz álmainak szókimondó története. Az 1918-as év nemcsak a háború befejezése miatt sorsfordító, a Déry családban is fontos események történnek. Tibor kiköltözik a Wesselényi utcai lakásból. Időközben kapcsolatba kerül a kommunista párttal és a munkásmozgalom felé fordul. Marx műveit olvassa, az igazságos társadalmi berendezkedés eszményi rendjén gondolkozik, elkezdi átértékelni és más szemmel nézni saját társadalmi osztályuk jólétét, „ez idő tájt már egyre nehezebben viseltem el, hogy származás szerint a polgársághoz tartozom, nyújtott lábbal, behunyt szemmel igyekeztem kifutni a köreiből”. A vállalatvezetői karrier azon a ponton esik végleg kútba, amikor a gyár munkásait felbujtva sztrájkot szervez saját nagybátyja ellen. Hermann bácsi válaszul eltávolítja a gyárból. Apja ugyanabban az évben elesik, kórházba kerül és egészségi állapota azután rohamosan hanyatlik, többek közt ez is oka a későbbi tragédiának.

Déry üdvözölte a háború befejezését, a polgári forradalmat, a köztársaság kikiáltását és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását. A család életében épp a Tanácsköztársaság Déry által is vágyott kikiáltása hozza meg a tragikus fordulatot. Apja, Déry Károly ügyvédi pályája addigra már amúgy is leáldozóban van, a baleset félig nyomorékká tette, ráadásul abbéli álmai, hogy a házból befolyó jövedelem biztosítja majd a család jövőjét, a kommünnel és a ház államosításával gyorsan szertefoszlanak. Az akkor hetvenhat éves ember búcsúlevelet ír Tibor fiának, melyben megkéri, hogy gondoskodjon ezután a családról. „... A jelenlegi súlyos és szomorú viszonyokat általában, - és különösen az én balesetemből kifolyólag reám nézve tűrhetetlenné vált helyzetet tovább viselni nem vagyok képes, és ennek következtében Tereád nagy feladat vár”. Ezután „hajnalban felkelt, lábzsámolyát az ablakhoz vitte, ráállt, majd csíptetőjét és mankóit eldobva, hasmánt felhúzódzkodott a párkányra és kicsúszott az ablakon”, az öt emeletnyi magasból. De Tibor nemhogy a családot, saját magát sem képes eltartani, akkortájt alig ír, tombol a kártyaszenvedélye és uzsorásoknak próbálja - sikerrel - a Wesselényi utcai bérházban lévő örökrészét eladni és arra kölcsönt felvenni. Az örökség elherdálása után őt is foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata, de végül inkább külföldre menekül, akkori feleségével meg sem állnak Bécsig.

A Wesselényi utcai bérház még sokszor feltűnik az „Ítélet nincs” című, visszaemlékezéseit tartalmazó művében. „Az 1919-es kommün alatt, apám öngyilkossága után hazaköltöztem anyámhoz, a Wesselényi utcába, de bútorozott szobámat a rózsadombi Veronika utcában megtartottam”, vagy ”kilépek a Wesselényi utcai ház kapuján, balra az első bolt a trafik (ha jól emlékszem, a mai napig az!), megveszem az Érdekes Újságot”. A több éves emigrációból való hazatérése után is gyakran használja anyja lakását. Még első feleségével házas, amikor 1928-ban titkos szerelmi viszonyba keveredik a Hadik-páholyban megismert Böhm Arankával, Karinthy Frigyes különlegesen szép és igencsak heves vérmérsékletű feleségével. A három éven át, kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó viszonyról a bujkálás ellenére lényegében mindenki tudott, beleértve mindkettejük házastársait is. Az egyik szakításuk idején Déry ide, anyja lakásába járkál fel pásztorórára egy fiatal, ismert újságírónővel, de az oly elégtelennek bizonyul, hogy inkább idő előtt kibékül Arankával, csak hogy megszabaduljon elviselhetetlen szerelmétől. De Karinthy is megfordul a házban, arra számítva, hogy in flagranti éri a párt. Erről így ír Déry, aki szerencséjére éppen egyedül tartózkodik a lakásban: „eddig még nem járt nálam, a Hadik páholyon kívül nem is érintkeztünk egymással. Tanút is hozott magával. Egy félvállról, de annál hangosabban odavetett magyarázattal, kurta lábán szinte futva áthaladt a hosszú előszobán, benyitott a számára ismeretlen ebédlőbe, jobbra-balra cserkészve valamennyi ismeretlen szobába, ’szép nagy lakás’ kiáltással a konyhába, a cselédszobába is, háta mögött a restelkedő tanúval.” Majd Déry kinyitotta neki az utolsó, kulcsra zárt szobát, ami anyjáé volt. „Belemarkolt anyám megvetett ágyába, kíváncsiságot tettetve, de leplezetlen öngúnnyal: - Ez aztán a pehelypaplan! Dicséretére legyen mondva, egyébként is férfias nyíltan játszott, a házkutatás után úgyszólván le sem ült, elment, vitte magával a tanút is.”

A második világháború alatt minden bizonnyal már a mama sem lakik a Wesselényi utcában. A gettó területén álló ház is egyike a közel kétezer, sárga csillaggal megjelölt épületnek, amelyeket a zsidók kényszerlakhelyéül jelöltek ki 1944. június 21-től. De ők nem itt, hanem Déry visszaemlékezései alapján felváltva egy Árpád utcai csillagos házban és a rokonok Nádor utcai lakásában húzzák meg magukat és élik túl a Holocaustot. A mama kilencvenhat éves korában halt meg, de halálhírét csak fél évvel később tudta meg az akkor bebörtönzött Déry, valamikor 1958-ban. 

Déry Károlyné, az író édesanyja, a ház egykori tulajdonosa.

A ház remek állapotban van, a homlokzat szecessziós motívumai visszaköszönnek a lépcsőház rácsán. Egy 1963-ból fennmaradt, a Tervtárban fellelhető műleírásból tudni lehet, hogy a homlokzat felújításával együtt az udvari keramitburkolatot betonra cserélték és a függőfolyosók mozaikburkolatának felét is mással helyettesítették. A gangról elbontott kék csempékkel a kísérőlábazatot pótolták. Száz éve, még a mostani liftház előtti időkben biztosan gyönyörű volt az előcsarnok a kék csempeborítással és az üvegbetétes szélfogókkal. Nekem most is tetszik, de a felújítás dacára inkább csak részleteiben érdemes fotózni, a kukák, kapcsolószekrények, vezetéktakarások, postaládák és egyéb vackok miatt. A domborított lemezekkel borított kaput Hochmann József lakatosmester készítette, aki szerencsére belevéste nevét az anyagba. És végül, lehet, hogy csak nekem kerülte el a figyelmemet, de nem láttam emléktáblát, ami az íróra emlékezne.

További képek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Források: 

Budapest Főváros Levéltára, Tervtár

Budapesti Cím és Lakásjegyzék

 Déry Tibor: Ítélet nincs (Ciceró Könyvstúdió, 2007)

Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Karinthyné Böhm Arankáról és a Déryvel folytatott kapcsolatáról itt lehet olvasni illetve bővebben az Ítélet nincs c. könyvben.

A Déry család archív fotói a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezik. További képeket itt lehet nézegetni.

Egyéb érdekes infók a házról itt.

Még 2012-ben írtam a Népszínház utca 19-ről, Lajta Béla formás ("itt maga az épület a dísz"), de kívülről nem túl jó állapotban lévő ötemeletes lakóházáról, amit rokonai, a Harsányi testvérek számára tervezett 1911-ben. A házról most nem írok, mert az állapotában változás láthatóan nem történt, vagy ha igen, nem látványos, de mivel megint jártam a belsejében, az új képekkel kiegészíteném a régi posztot. 

A Miénk a ház szervez egy sétát a Népszínház utcába, "Díszlet és valóság" címmel, ezen vettünk részt a múlt vasárnap és jártunk be nagyjából egy tucat házat. Ahogy egy másik posztban írtam már, most megerősítem, hogy ez lehetne a város egyik legmutatósabb utcája, én továbbra is sugárútnak látom, csak le kell porolni a kissé megkopott felszínt és benézni a kulisszák mögé, ahogy a séta mottója is sugallja. Az egykori Sertéskereskedő utcában a 19. században még disznóólak sorakoztak, a belvárosból ide száműzték a disznótartást. A helyzet az 1900-as évek első évtizedében változott meg. A polgárosodás és a város terjeszkedése a környék arculatát is drasztikusan megváltoztatta, és olyan épületek nőttek ki a semmiből, melyeknek más városokban talán a csodájára járnának. A szecessziós Budapest akkor még fiatal, de egyedi és felismerhető stílussal bíró tervezői kaptak itt sorra megbízást. A 17. szám alatt például a Révész-Kollár páros - ők nem is egyet -, a 19-ben a zseniális és fiatalon elhunyt Lajta Béla. A 25-ös számút a Vágó fivérek tervezték, de van épület a Löffler fivérektől, és a Málnai Béla által tervezett házat is könnyűszerrel felismerik az építészet kedvelői.

A Népszínház utca 19. belseje ugyanúgy elbűvölt, mint 3 évvel ezelőtt. A történetéről és a benyomásaimról itt írtam, és ugyanitt lásd a külsőről készült és az archív fotókat az építéskori állapotáról. Sőt még a hetvenes évekbeli alkalmi felirat is megvan!

fotó: M.Péter

Az előtérben kisebb meglepetésemre az előző posztból kinyomtatott fotóim fogadtak.

A legnagyobb udvart magában foglaló ház a Népszínház utcában a Vidor Emil-féle, homlokzatán az óriási üvegmozaikkal Róth Miksától. A Kiss József utca sarkán álló hatalmas tömb a kőbányai Polgári Serfőzde megbízásából épült, ezért folyik a sör Gambrinus herceg körül több helyen is a képen. De az utca többi épülete is nagyon klassz, bár a séta közben ránk sötétedett, és a végén már csak sejteni lehetett, hogy milyen formája van a gangnak az udvarból felfelé pillantva. Az utoljára meglátogatott házban Karinthy Frigyes lakott első feleségével, Judik Etellel, aki itt halt meg spanyolnáthában. Karinthy nem sokkal később el is költözött a környékről.

Vidor Emil terve a Kiss József utca sarkán. A képet még régebben csináltam (akkor sütött a nap), azóta felújították az üvegmozaikot.

A 49-es szám, ahol Karinthy is lakott. Fotó : M.Péter

A sok fantasztikus ház között még ilyenek is vannak, mint ez a kis földszintes tanúépület az utca elején, pár lépésre a Blahától. Hihetetlen, hogy túlélte a huszadik századot. Mindenképpen érdemes egyszer rászánni egy délutánt és felkészült vezetővel bejárni az utcát, meghallgatni, hogy miről mesélnek a házak.

Balázsnak köszönöm a sétát, Petinek köszönöm a képeket. 

A képek mind ebben az évben, a hetedik kerületben készültek.

 Hasonló bejegyzések: Rózsa utca, Hetedik kerület, szürke délután, Terézvárosban, Házak a Szív utca és a Rózsa utca között

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Szólt valaki, hogy lebontják a Szabolcs utca 11-et és érdemes lenne megörökíteni, amíg még áll, így az egyik hétvégén odamentünk. Az épületet félig már kiürítették, régi tűzhelyek, lemezjátszók, bútorok és mindenféle kacat áll halmokban az udvaron, a falnak támasztva. Egy pár lakásban még laknak, erről az emeleten száradó ruhákon kívül az ottlétünk idején tapasztalt, meglepően sűrű jövés-menés is árulkodott. Az egyik lakót megkérdeztem, hogy tényleg lebontják-e házat. Azt mondta igen és reméli, minél hamarabb...

Az egykori tulajdonos Lappert György, foglalkozását tekintve tajték- és borostyánkőárus, más dokumentumokban mint "tajtpipa-metsző" 1887-ben eladja a IV. Hatvani utca 14 szám alatti tajt- és pipakereskedését és még ugyanebben az évben Mészáros János építőmesterrel elkészítteti a Szabolcs utca 11. szám alatti telkén lévő ház terveit. Sajnos pont az utcára néző traktusról nem maradt fenn terv, pedig a szép homlokzat miatt nyilván ez lenne a legérdekesebb. Így csak annyit tudni biztosan, hogy a belső udvarra néző, "egyemeletes udvari bérház" és az utca vonalára merőleges, a lépcsőházat magában foglaló, szintén egyemeletes traktus rajzait is Mészáros jegyzi. 1887 után Lappert a pipaüzlet eladásából származó pénzt valószínűleg ingatlanokba fekteti, mert ezen kívül még az Ó utca 25 és a Rózsa utca 77 is az ő tulajdonába kerül. A Szabolcs utca 11. szám alatti "ingatlanságot és annak bérjövedelmét" 1893-ban terhelik meg jelzáloggal, amikor talán a másik két ingatlan adásvétele miatt Lappert húszezer osztrák értékű forint kölcsönt vesz fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól, 50 éves futamidőre és a hitel fedezetéül ezt a házat köti le. Egy darabig talán maga is ott lakik az épületben, de a század fordulóján már a másik, Rózsa utcai házában sorolja a jegyzék. 1903-ban bekövetkezett halála után fia, Lappert Antal örökli a házat.

A bedeszkázott ablakok mögött a földszinten, a bejárat mellett a Szőlőskert Borértékesítő és Italmérő Szövetkezet korcsmája működött a negyvenes években, de találtam nyomát egy cipészmesternek is, akit Perczel Ferencnek hívtak, majd az ötvenes években munkásszállás üzemelt az épületben. A régi terveken szépen látszik, hogy az oldalsó traktusban a földszinten és az első emeleten is három szoba-konyhás lakás volt.

Nyilvánvaló, hogy a Szabolcs utca és környéke megérett a fejlesztésre és a mai állapotában nemhogy lakni, de még gyalogosan sétálni sem támad kedve az embernek arrafelé. Az Önkormányzat honlapján lévő szabályozási terveket böngészve kiderül, hogy a terület "rehabilitációs szabályozásra kijelölt intézményi terület".  Angyalföldön jelenleg a Szabolcs utcában és a Teve utcában hajtanak végre szanálási programot, ami a két utca és környékük komplex megújítását és a lakásállomány jelentős javítását eredményezi majd. Lényegében az összes régi házat lebontják az utcában, legalábbis ez derül ki a fenti tervből. Az építési területet rózsaszínnel jelölték, helyi védelmet csak a Tüdőbeteggondozó épülete élvez a Dévai utcában és van még néhány régi ház a Bulcsú utca sarkán, amiket védelemre javasoltak. Nyilván az is szempont, hogy több pénzbe kerül egy ilyen épületet felújítani, mint újat építeni, de mindent mérlegelve, ezt a homlokzatot nagyon sajnálom. Az összes többiért nem kár, de ezt érdemes lenne megtartani valahogy. Valamikor ez lehetett a legszebb lakóház a Szabolcs utcában, még Lappert György idejében...

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Frissítés:

A posztot a blog egyik olvasójának visszaemlékezéseivel egészíteném ki. Kiss Anna nagyszülei a házban laktak: 

"Nagypapám 1973-ban, nagymamám 1978-ban halt meg. Én 1951-ben születtem, ezért jól emlékszem arra, hogy ez egy rendezett, tiszta, lakható ház volt. Erről így szól a családi krónika: "Öreg, szürke, kopottas ház, és a földszinti lakók igyekeztek, hogy mindig tárva-nyitva álló ajtajaik előtt virítson néhány tő petúnia, büdöske. Nagymama ajtaja előtt nem volt virág, mert oda soha sem sütött a Nap. A lakás is sötét volt, sosem láttam Perczel mamát kardigán nélkül.
Orrunkat megcsapta a rántott hús illata, fülünket megütötte a „Jó ebédhez szól a nóta...” Vasárnap 13 órakor ez volt egész Budapesten, a program. Aztán kicsit unatkoztunk, és unaloműzésképpen sűrűn nyúltunk a süteményes tálba. Majd süteménypakolás, búcsúzkodás, biciklizés, pince, mosdás, pizsama – és véget ért a hétvége.

Hogyan süllyedhetett ez a tisztes kispolgári szegénységet árasztó ház ideáig??? Én utoljára két éve jártam arra.... kár érte...." 

Frissítés/2017. január 20.

2017. januárjában levél érkezett Sz. Katalintól, aki a következőket írta:   

"Egész gyermekkoromban ennek a háznak a "történetét" hallgattam. Anyai nagyszüleim éltek és dolgoztak (vállalkoztak) ebben a házban. A földszinten béreltek egy lakást és az utca felé egy üzletet. Hentes üzlet működött ott a II. világháború előtt az 1930-as években, amely nagyon jövedelmezőnek bizonyult. Az ott töltött néhány év alatt a nagypapám olyan jól működtette a boltot, nagymamám olyan jól gazdálkodott, hogy a ház akkori tulajdonosával arról tárgyaltak, hogy megvásárolják a teljes bérházat, s így válnak bérlőből tulajdonossá. Azonban a háború közbeszólt, s a tulajdonos visszalépett eladási szándékától. A háború viharában nagyszüleim édesanyámmal együtt visszaköltöztek vidékre a nagymamám szüleihez, ezzel feladva a bérleményt. A családi fényképes dobozban mintha láttam volna a ház-üzlet előtt készült képet. Nagymamám mindig azt mesélte, hogy ez egy gyönyörű ház volt, s a környék is nagyon "menő" volt a Liget közelsége, a rengeteg szórakozási lehetőség miatt. A lakók és a környék lakói jól menő iparos emberek és tisztviselők voltak, főleg vasutasok. Később soha nem ment az utca környékére sem a Nagyi, sem Anyukám. Én kb. 8-10 éve egyszer kíváncsiságból bementem az utcába, s azt úgy hagytam el, hogy azt gondoltam, "ha ezt a nagymamám látná biztosan forogna a sírjában". Lepusztult és elkeserítően tönkrement házak sorából állt akkor az utca, a sokat emlegetett üzletnek nyomát akkor nem találtam meg."

Ezúton is köszönjük, hogy megosztotta emlékeit. Sajnos nem jártam mostanában arrafelé és nem tudom hogy lebontották-e már a házat, ha valaki tudja, írja meg. 

 

Források: Budapest Főváros Levéltára, Tervtár, 

Hungaricana.hu,

Budapesti Czím- és Lakásjegyzék, 

XIII. kerületi Hírnök XXI. évfolyam 20. szám. 2015. október 15., 4. oldal

Köszönöm Seress Márta segítségét.

Kapcsolódó bejegyzések: Váci út 171., Turbina utca, Váci út 121-129 

 

Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Málnai Béla a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Alkalmazottainak Nyugdíjintézete számára tervezte a Kossuth tér északi oldalán álló, a Falk Miksa és a Balassi Bálint utcákra is néző ötemeletes bérházat.

Nincs még egy épülete Málnainak, ami ennyire forgalmas és exponált köztéren állna. Nem is könnyítette meg a dolgát a kiemelt pozíció: a Kossuth tér beépítését a hatóságok szigorúan szabályozták és a hely fontosságára való tekintettel a megvalósítást kiemelt figyelemmel kísérték. A tér legrégibb épülete a Földművelésügyi Minisztérium tömbje Bukovics Gyulától, de a szomszédos telken is állt már a Hauszmann Alajos által tervezett egykori Kúria és Budapesti Ítélőtábla épülete, ma Néprajzi Múzeum.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) jogszabálya szerint a tér északi és déli oldalán is úgy kellett építkezni, hogy „az épületek a tér oldalt illető egész vonalán egy egységes épületet mutassanak”. Erőteljes és monumentális homlokzatokat írtak elő, nyugodt, vízszintes párkánylezárással, oromzatok alkalmazása nélkül. A homlokzatokat kőből vagy műkőből kellett készíteni. A földszinten üzlethelyiségeket nem volt szabad létesíteni, csupán kávéház, vendéglő vagy iroda céljára szolgáló helyiségeket és az épületekre hirdetést sem lehetett elhelyezni. Hogy pontosan milyen épület állt ezen a telken az építést megelőzően, arról az alábbi, valószínűleg a 19. század végén készült kép árulkodik, sokat elmondva arról, hogy milyen környék is volt ez az Országház felépítése előtt.

Ezt megelőzően annyit tudni, hogy már az 1860-as években fészer és egy földszintes lakóház állt itt. A környék a mai Szabadság tér helyét elfoglaló hatalmas kaszárnya és egyben börtön, az Újépület 1898-as lebontásáig lényegében egyáltalán nem tudott fejlődni, mert az ormótlan épület észak felé szinte lezárta a várost. A Kossuth tér helyén az 1872-es térképen is csak a Királyi Hajóhivatal és a Vízvezetéki Telep látszik, tőlük északra, ott ahol ma a banki negyed és Újlipótváros terül el, ahogy akkoriban írták, „már csak ugart lehet találni”. Részben beépítetlen terület volt, ahova főleg ipari létesítmények, mint pl. malmok, serfőzde és cukorgyár települtek. A helyzet az Újépület lebontásával és a Parlament felépítésével gyökeresen megváltozott.

Málnai zártkörű tervpályázaton nyerte el a megbízást 1927-ben. Eredetileg hat emeletet tervezett, de akkor űberelte volna a Hauszmann-féle Kúria épületének párkánymagasságát, így csak ötöt engedélyeztek. A feljegyzések szerint az FKT az emeletszámon kívül „meghatározta az épület alapkompozícióját, a magasságát, a párkányok és rizalitok elhelyezését… A homlokzat egyébkénti kiképzésében a tervező teljesen szabad kezet nyert úgy a stílus, mint a formaalapításra vonatkozólag.” A Tanács dr. Hültl Dezső javaslatainak a figyelembevételével fogalmazta meg kikötéseit. Ennél az épületnél még hagyták, hogy a homlokzat részleteit Málnai rajzolja meg, ám a tér déli oldalán később felépülő házak homlokzatát már maga Hültl tervezte.

Érdekes, hogy éppen ez a bérház lett Málnai leginkább szem előtt lévő épülete és egyben - a homlokzatát tekintve - a legkevésbé haladó szellemű is, de a megkötések miatt ezen nem is lehet csodálkozni. Hiába keressük benne azt az építészt, aki sajátos kézjegyét minden 1910-14 közt készült épületén összetéveszthetetlenül ott hagyta, Lechner Ödön és Lajta Béla egykori munkatársának a többiekét évtizedekkel beelőző formanyelvét. A háború utáni stagnálásban Málnai is több év kihagyással kezd el újra dolgozni. 1914 után nagyjából nyolc év telik el megbízás nélkül és 1922-ben több budai villa és egy XIII. kerületi gyárépület megrajzolásához ül megint tervezőasztalhoz. A közbenső években díszleteket tervez a Vígszínháznak. Más kérdés, hogy a visszatérés egybeesik a magyar építészet azon nem túl fényes időszakával, amikor az alkalmazott formanyelv jó pár évtizedet visszalépve megint a historizáló stílusokhoz, főleg a neobarokk és a neoklasszicista formanyelvéhez nyúl, itt is az előbbit látjuk kővé dermedve a homlokzaton. Több emeletet átfogó pilaszterek, kőbábos korlát az erkélyeken és attika kővázákkal. S bár a neobarokkos külső nem igazán hat rám, az előtér teljesen elvarázsol. A lépcsőházban pedig, - és ez mindháromra igaz!-, feltétel nélkül megadtam magam, látványban és összhatásban ugyanis lepipál minden lépcsőházat, amit eddig láttam.

Lépjünk be a kapun, amin Jungfer Gyula neve áll, az ő műhelyében készültek az épület kovácsoltvas munkái. A színes kővel burkolt előtér hatalmas, dupla belmagasságú és minden tekintetben beillene bálteremnek, kandallókeretekkel és óriási kovácsoltvas csillárral, kővázákkal. Egy évvel a nagy gazdasági világválság előtt lett kész, s már az építése közben is szinte csupa jót írt róla a Magyar Építőművészet: „A Magyar Általános Kőszénbánya R.T. bérpalotájának építkezése jó kezekbe került. Delmár Béla szívós akaraterejével, gyors elhatározásával, nagyobb kaliberű üzleti felfogásával messze kiemelkedik az építőmesterek átlagából. Nem vonzza a közvetlen haszon. Szinte virtust csinál abból, hogy inkább vesszen a pénz, ha muszáj, de amit épít, annak vérbeli építőmesteri munkának kell lenni. Érdemeinek elismeréséül kormányfőtanácsosi méltósággal tüntették ki.” (...)  „A központi fűtőberendezés valóságos látványosság, automatikusan adagoló és működő hatalmas lánc-rostélyos kazánjaival. A hatalmas monumentális épület komplikált berendezéseivel és szerkezeteivel, faragott kőhomlokzatával - a hatóságok és a tervező együttműködésével, az építkezésen résztvett iparosok vállvetett munkásságával - tíz és fél hónapi idő alatt készült el és adatott át rendeltetésének.”

Ez esetben meghívásra mentem, kedves ismerős, az egyik lakás tulajdonosa szólt, hogy nemsokára felújítják a pár évvel ezelőtt vásárolt, Kossuth térre néző és pazar panorámával bíró lakásukat és még a felújítás előtt meg tudná mutatni. Meghívásra menni lakásnézőbe mindig nagyon izgalmas, mert sokkal többet lehet látni a házból, ha egy ott lakó kalauzol és a lakások belseje is sok mindent elárul. Erről a lakásról történetesen most, pár hónappal a látogatás után derült ki, hogy olyan kincseket is rejteget, amire senki nem gondolt, erre mindjárt rátérünk. Gyalog mentünk fel, hogy kiélvezzük az ellipszis alakú lépcsőház minden szegletét. Ez az épület legmodernebb része, részben biztos a hatalmas ablakok miatt.

A kilátás valóban ötcsillagos. A lakás majdnem teljesen üres, felújítva is régen volt, de B. elmondta, hogy úgy szeretnék újjávarázsolni, hogy minden korabeli és működőképes vagy felújítható tartozékot és részletet megőrizzenek. Jó állapotban vannak még például a régi kilincsek az ajtókon és az ablakokon. A fürdőszobában is még az eredeti csempe van a falon, sőt, talán a pepita járólap is az. A lenti képsorban egy régi fürdőszobabelső is látható: 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A lakások bejárata melletti keskeny ajtókat használták régen a cselédek, ezeken léphettek ki a belső udvarra néző, szűk folyosóra, onnét pedig a konyhán vagy a cselédszobán át léphettek a lakásba. Az utcai traktusban, - ahol mi is voltunk – a második emelettől felfelé négy 3 szoba-hallos, a sarkokon egy-egy 5 szoba-hallos, a Falk Miksa utcai szárnyban pedig egy 4 szoba-hallos lakás volt az eredeti tervek szerint. Az első emeleten irodák voltak, itt székelt többek közt a Victoria Vegyészeti Művek Rt. vagy az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt. Az udvari, kevésbé értékes lakások két szoba-hallosak.

Márciusban voltunk ott, akkor még a tulajdonos sem tudta, hogy az egyik térre néző szobában a tapéta dupla falat rejt. Felújítás közben itt találták meg az elveszettnek hitt 1944-es adatszolgáltatási ívek egy részét. Egy árulkodó repedés volt a falon, majd amikor elkezdték megbontani, kiderült, hogy a téglasor mögött egy rétegnyi papír rejlik, még abból az időből, amikor egy kormányrendelet alapján az egész városban összeírták, melyik lakásban élnek zsidók és nem zsidók. A papírok ittlétét magyarázza, hogy 1944 júliusában az épületben működött a lakásügyi kormánybiztosság. A felfedezésről szóló kisfilmet itt lehet megnézni, és hála a tulajdonosoknak, azóta a papírok már a Fővárosi Levéltárban vannak.

Még egy órát bolyongtam a földszinten, egyik lépcsőháztól a másikig sétálva. Mindegyik tökéletes, bár a két melléklépcső „csak” fél ellipszis alakú és az előtérben is gyönyörködtem még egy csomót, mielőtt kimentem a kapun és még egyszer, akkor talán más szemmel, megnéztem magamnak újra az ismerős homlokzatot. Amióta ott jártam, megnyitott a földszinten az Elysée Bisztró és Kávéház, a harmincas években, a Kozma Lajos által tervezett enteriőrben működő elődje helyén (régi képeket lásd még a poszt végén). 

Az épület tetején, a sarokrizalitokon elhelyezett szobrok Beck Ö. Fülöp és Petri Lajos munkái.

A MÁK bérpalota egyéb építőmunkáit a következő iparosok végezték:
Seenger Béla márvány- és kőfaragóipari r.t. (Budapest, II., Kisrókus-utca 21-23.) készítette a homlokzat kőfaragómunkáit, az előcsarnok márványmunkáit, a márványkandallót és a többi kőfaragómunkát.

Hantos Testvérek R.T, festő-, mázoló- és tapétázó iparüzeme (Budapest, VI, Horn Ede-utca 5.) készítette a szobafestő-, mázoló- és tapétázó-munkát.
Rohonczy Hugó okl. mérnök egészségügyi, műszaki berendezési gyára (Budapest, VI., Fóti-út 19.) végezte a vízvezetéki munkát és egészségügyi berendezéseket.
Magyar fűtési és szellőztetés-berendezési vállalat (Ádamy Arnold) békebeli legrégibb és legjobb cégek egyike (Budapest, IX., Márton-utca 35/a) készítette a központi fűtésberendezést.
A Pestszentlőrinczi Parket- és Gőzfűrész R.T. (Személynök-u. 12.) és a Fried Benedek cég (Rákóczi-út) végezték a parketmunkát.
Eternit- művek, Hatschek Lajos asbest-cement-, palagyára (Budapest, VI., Andrássy-út 33.) a tetőfedést.
Rákos M. szobrászati műterme (Budapest, VII., Szent Domonkos-utca 5) a homlokzati szobrász- és műkőmunkát, az udvari homlokzat, az előcsarnok, dísztermek szobrászmunkáit.
Jungfer Gyula cég, udvari mű- és építőlakatosárú-gyára (Budapest, VIII, Berzsenyi-utca 6.) készítette a gyönyörű kettős, kovácsolt vas-rácskaput.

Czikornyai Gyula épületüvegezési vállalata (Budapest, VI, Király-utca 98 /a) az összes épület-, dísz- és tükörüvegezést. (forrás: Magyar Építőművészet)

További képek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Brigitte-nek ezúton is köszönöm a meghívást.

Források:

Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Siklósy László: Hogyan épült Budapest? 1870-1930

Magyar Építőművészet

Mendöl Zsuzsa: Málnai Béla (1974)

Az archív képek a FSZEK-ből, illetve a Hogyan épült Budapest? c. könyvből, a térképrészlet 1882-ből innét.

Kapcsolódó bejegyzés: Málnai egyik korai, szecessziós munkája a Hajós utca 32-ben.  

 

 Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Egyik reggel, munkába menet osontam be a nyitott kapun, épp csak arra volt idő, hogy pár, többnyire életlen képet csináljak mobillal. Néha nem lehet megmagyarázni, mi az, amiért egyes házakat érdekesebbnek érez az ember, ami miatt később vissza kell menni, még jobban megnézni, belélegezni az ódon falak illatát. Milyen jó is a reggeli stresszes rohanásban 5 percre kiszakadni az időből, hagyni, hogy beszippantson valami, ami erősebb nálam, elfelejteni, hogy már megint késésben vagyok, csak azt érezni, hogy valami ismeretlen erő húz felfelé a lépcsőn, hogy még egy, utolsó képet csináljak az udvarról, vagy a szélfogó egyetlen épen maradt, mart üvegéről. Aztán ahogy kilépek az utcára, még tart egy darabig a varázs, sőt, sokszor egész napra feldob, és alig várom, hogy utánanézzek a ház történetének. 

Az Ó utca 4 szám alatti házat az udvar minden tartozékával 27000 osztrák értékű forintért vették meg dr. Grünhut József orvos, Grünhut Adolf és Grünhut Miksa kereskedők, akik addig az Ó utca 19-ben laktak. 1890. december 27-ét írtunk. Az akkori házról nem sokat lehet tudni, az biztos, hogy az előző tulajdonosok 7/8 részben Horváth Jánosné magánzónő és 1/8 részben Horváth Ilona (Ilka) kereskedőnő - nyilván az előbbi lánya - voltak. Régi épületről lehetett szó, mert a térkép szerint túlélte az 1838-as árvíz okozta rombolást, vagyis valószínűleg még azt megelőzően épült. Grünhuték az adásvételi szerződés alapján 1891 februárjában kerülnek a haszonélvezeti jogok birtokába és megbízzák Majorossy Géza építőmestert, hogy háromemeletes lakóházat tervezzen számukra a telken. Majorossy neve nem annyira lakóházak, mint inkább középületek kapcsán bukkan fel rendre, méghozzá nem is akármilyenek mellett, ő volt a Terézvárosi templom, a Józsefvárosi Plébániatemplom, a Zeneakadémia, a Ferencvárosi pályaudvar és a Szépművészeti Múzeum építőmestere is.

A historizáló homlokzat téglaborítású, az épület középtengelyében, a második emeleten van egy kisebb erkély és két nagyobb az első emeleten, az épület két oldalán. A bal oldalit már régóta kiszúrtam, a színes napernyők miatt. Az épület díszítése igazán nem hivalkodó, a főpárkány alatti gyámkövek és az első emeleti nyílászárók alatt elhelyezett stukkódíszeken kívül lényegében csak a kovácsoltvas erkélyrácsok tűnnek ki. A kerékvetők tanúsítják, hogy a régi időkben hintók hajtottak be a kapun, a földszint egy része azokban az időkben istállóként szolgált. Emeletenként két 4-5 szobás lakás volt, amelyeket az államosítás után, ahogy máshol is, több kisebbre osztottak.

a kapualjban, a lift előterében

Grünhut József orvos egy jó darabig a házban rendelt, az 1913-as lakcímjegyzék szerint délután 2-től 4-ig fogadta a betegeket, később a rendelési időt napi egy órára csökkentette. Az Adalékok szerint a századfordulós város legtehetősebb családjának, a Haggenmachereknek volt a háziorvosa, ami egyben lehetővé tette számára azt is, hogy sok szegény emberen is ellenszolgáltatás nélkül segítsen, mondván „majd megfizeti Haggenmacher”. Ez persze lehet amolyan városi legenda, amit a feljegyzés írója, a nyolcvanas években adatokat gyűjtő lokálpatrióta nyilván a házban lakó idősektől hallott, és bár nem sikerült olyan forrásra bukkannom, amely a sörgyáros családdal való kapcsolatot megerősítené, egy dolog biztos: Grünhut József hosszú évekig az Általános Munkás Rokkantsegélyező Pénztár orvosaként is működött, amely 1870-ben alakult, a hazai ipar kibontakozásával és a munkásosztály szervezkedésével párhuzamosan gyorsan fejlődött és 1889-ben már több mint 50 ezer tagot számlált. A Pénztár alapszabálya szerint azzal a céllal létesült, hogy a munkás „betegségében illően segélyeztessék, rokkantság esetére fenntartassék és halála esetén temetkezési járulékot, hátramaradottjainak gyámolítást biztosítson". Természetbeni segélyképpen a biztosítottnak ingyenes orvosi gyógykezelés és az orvos által rendelt ingyenes gyógyszersegély járt. Az orvosi ellátást kezdetben szerződéses orvosok végezték magánrendelőikben. Az orvosi ellátás mellett egészségügyi felvilágosító tevékenységgel igyekeztek a munkások egészségét védeni, Grünhut doktor is írt ilyen cikkeket. Vagyis ezek szerint, a valóban tehetősek mellett elképzelhető, hogy még több, nem fizetős kuncsaftja volt. 1922-ben még igen, hat évvel később már nem szerepel a neve a lakcímjegyzékben.

A ház másik 2 tulajdonosa, Grünhut Adolf és Miksa közösen birtokolták a Grünhut Henrik és társa céget, ami a ház megvételekor még kézmű- és rőfösárukereskedésként, később pedig leszámítoló üzletként itt a házban működött. 1922-ben az orvoson kívül még Grünhut Ignác hivatalnok és Miksa pénzügynök lakik e címen, de az I. világháború és az azt követő nehéz évek valószínűleg nem hoznak jó időket a pénzügyi vállalkozásra, a család elszegényedik. Grünhuték leszámítoló üzletét egy koporsógyáros, Graf László, néhai Graf Salamon, a Graf és Bartos cég főnökének fia váltja, aki szemfedeleket, koszorúkat és művirágokat gyárt ezen a címen, lásd az 1922-es hirdetést. Nagy valószínűséggel ekkor már a ház is a Graf családé, de 1928-ban már biztosan a mama, özvegy Gráf Salamonné nevén van. 

 

A húszas évek második felében itt lakik még Tamás Aladár író, akit a 100% című kommunista folyóirat szerkesztése és külföldön megjelenő kommunista kiadványok magyarországi terjesztéséért perelnek be 1930-ban. A folyóirat szerkesztőségére emlékező tábla a nyolcvanas években még kint volt a ház falán, gondolom a rendszerváltás után tüntették el. A feljegyzések szerint a harmincas években volt egy tatarozás (a lépcsőházat elnézve talán az utolsó) és a liftet is akkor építették. Egykori lakók elmesélése alapján feljegyezték azt is, hogy a II. világháború alatt még megvolt a harmadik emeletig felfutó piros bársonyszőnyeg a lépcsőházban. A lakók nagy része zsidó származású volt, 1944-ben erre a házra is felkerült a sárga csillag. A háború után a lakók nagy része a deportálások miatt kicserélődött. 1956-ban az Orvosi Műszer- és Fogászati Cikkek Kereskedelmi Vállalat költözött az egyik földszinti helyiségbe. A nyolcvanas években készült leírás azzal zárul, hogy 1958 óta ígérik a ház tatarozását...

A szomszéd ház egyik régebbi lakója szerint egy időben átjáróházként is szolgált. A rendszerváltás előtt, amikor napközben még többnyire tárva-nyitva álltak a kapuk, az Ó utca 4 és a vele közös udvart közrefogó Zichy utcai ház udvarán lehetett átjárni. A két udvart egy drótkerítés választotta el, ezen volt egy kis kapu, ami napközben nyitva volt. 

Sem belül, sem kívül nem olyan mutatós, mint a szomszédja, de igazi időkapszula és nagyon erős a hangulata. Ha valaki a házban lakott/lakik és vannak régi képei vagy emlékei, amelyeket szívesen megosztana, írjon.

 Forrás: 

Budapesti Czím és Lakjegyzék

Hungaricana - Közgyűjteményi portál

Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 29. (Budapest, 1963): Dr. Hahn Géza: Az első orvosok a magyarországi munkásmozgalomban

Adalékok a Belső Terézváros történetéhez 

 

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Az utóbbi pár évben majdnem az összes házat felújították a Lázár utcában, már csak a 9-es szám maradt úgy, ahogy régóta áll, félig lehullott vakolattal. A bejárat feletti, gyümölcsöskosárból falatozó mókusokon kívül ez most az egyik legfőbb ismertetőjegye, pedig ikertestvérével, a felújított 7-essel együtt szerintem az utca legkülönlegesebb és ráadásul egyetlen szecessziós épülete. Mindkettő homlokzatán, a szélső, első emeleti ablakok mellett tábla hirdeti az építész, Freund Dezső nevét.

Freund 1906-ban szerzett oklevelet a Műegyetemen, aztán a lechneri vonalat követő Komor Marcell és Jakab Dezső irodájában dolgozott, részt vett a szabadkai Városháza tervezésében. 1911-ben, amikor a megbízást megkapja, még csak 27 éves. Az elkövetkezendő években, még az első világháború kitörése előtt alkalma nyílik több lakóház megtervezésére, ezeknél vegyíti a kései, többnyire magyaros szecessziós jegyeket a Jugendstilével. Nagyjából az ikerházakkal egy időben megtalálja egy másik megbízás is, ennek eredménye nem messze innét, a Hajós és az Ó utca sarkán álló ház az 1911 felirattal, a közelmúltban felújítva. De tervezett zsinagógát, középületeket és a Gyöngyösi utcai, art decos Hiszekegy-ház is az ő terve 1926-ból.  

Egy másik  épülete a közelben: Hajós utca 16-18, Hohldonner Nándor megbízásából.

A mostani épület elődjéről a Levéltár annyit árul el, hogy 1864-ben Policzer Mayer rendelte meg Hild Károlytól földszintes lakóház átalakítását e telken. A tizenkilencedik században, még az Andrássy út kialakítása előtt zsúfolt és sűrűn lakott környék ez, a keskeny utcákban földszintes vagy egyszintes házakkal. Többnyire kereskedők lakják, ráadásul az utca közel van a Hermina térhez (nagyjából a mai Operaház helye), ami zsibvásárairól volt híres, sőt az Andrássy út építésének első szakaszában a vurstli is ide költözött.

Hild terve 1864-ben földszintes lakóház átalakítására. Forrás: MLP

Az is biztos, hogy a ház felépülését megelőző évtizedben több tulajdonos jegyzi a telken álló ingatlant, a 7-es Láner Gyula és Lajos nevén van, a 9-es szám pedig évekig Schreiber Hannié. Az első tervváltozaton is ők szerepelnek még építtetőként, aztán a másodikon már felbukkan a későbbi tulajdonosok neve, így 1912-ben, az átadás évében a 7-es szám Strausz Gyula és neje, a 9-es Strausz Lajos és Gyula tulajdona. Strauszék divat-, kézmű- és rövidáru-ügynök és bizományos üzletben utaznak, amelyet a Czímjegyzék szerint ide is költöztetnek.

Az ikerházak tömegükben lényegében egyformák, mindkettő középtengelyében, az utcavonaltól visszahúzva, a földszinti üzlethelyiségek közti folyosóról nyílik a bejárat. Freund a homlokzatot az első emelettől felfelé franciaudvaros megoldással visszahúzta. Az utcára néző, két első emeleti lakás így viszonylag nagy erkéllyel bír, míg a felsőbb szintekre csak kisebbek jutottak. De a két épület mégsem teljesen egyforma, az erkélyeket például máshogy helyezte el, a hetesnél középen, itt pedig két oldalt vannak, valamint a homlokzati dekoráció is más. A hetesbe egy szakállas férfifej által őrzött kapun át léphetünk be. A kedvenc díszem, persze csak a mókusok után, a kilences számú ház két sárgára mázolt madara az első emeleti erkélyek sarkán, a bejárat felett. 

Én csak a rosszabb állapotú kilences számú ház belsejében voltam. Az udvar nem túl nagy, sárga keramitkockák borítják és megvannak az üveg felülvilágítók is, amit a házak többségében lebetonoztak. A kapualjban mókusokat, madarakat, növényeket és geometrikus alakzatokat mintázó gipszstukkó díszítés, majd a kapun belépve jobbra nyílik a főlépcső, domborított és kovácsoltvas elemekből álló csodás ráccsal és régi lifttel. Megvan az égszínkék csempe is, és ha túljutunk a földszint és az első emelet sötét lépcsőfordulóján, akkor a lépcsőház talán eredeti falfestése is láthatóvá válik, vonalak között szétszórt piros virágokkal. Klasszak a járólapok, a függőfolyosó virágot ábrázoló kovácsoltvas korlátja pedig pont olyan, mint amilyet a Nyár utca 10-be is tervezett az építész. A gangot a főlépcsőtől egy kétszárnyú üvegajtó választja el, egyben azt is jelezve, hogy az innét nyíló, kedvezőtlenebb fekvésű lakásokban lakhattak régen a kisebb pénzű bérlők. Amikor ott voltam, esett az eső, a kapualjban csak vakuval lehetett fotózni és bár én így is imádtam a lépcsőházat a kék csempe, a lift, a folyosó rácsa és a régi festés maradványai miatt, napfényben biztos egészen máshogy fest.

Strauszék sokáig maradtak, a különböző terveken építtetőként még 1942-ben, sőt 1946-ban is felbukkan a család neve, a háború után viszont a szokásos forgatókönyv, a ház lassan állami tulajdonba és ezzel az IKV kezelésébe kerül, egy 1946-ban végzett lakás helyreállítás ténye utalhat esetleges háborús sérülésekre. Az ötvenes években itt is elkezdődnek az átalakítások, ami a nagy lakások leválasztásával járt.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az elmúlt években az utca páratlan oldalán felújították illetve megfejelték a két tizenkilencedik századi, klasszicizáló épületet, a Lázár utca 3 és 5 szám alatt, szemben pedig a 8-ast és a 12-est is (ez utóbbi bejárata az Ó utcáról nyílik és a földszintjén volt egy időben a jég felirat, lásd a lenti képet). Ezzel eltűntek az igazán rossz állapotban lévő homlokzatok. Az ikerházak mellett, a 11-es szám alatt egy lebontott, az Adalékok szerint „stílus nélküli, egyszerű bérház„ helyén éktelenkedik már évek óta a tervezett Jasmin Hotel betoncsonkja, ami így, ebben a formában sokat ront az utcaképen. Nagyon várom, hogy befejezzék, ha már egyszer lebontották a régit.

Forrás: Fortepan, 1980-as évek

A múlt: a jeges a 12-es szám földszintjén. Mára a házat felújították.

Források:

Budapest100

Budapesti Czím- és Lakásjegyzék

Magyar Levéltári Portál

 

Frissítés, 2015. augusztus 30.

A napokban levelet kaptam az egyik volt lakótól, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Ebből szeretnék most adalékként egy pár mondatot idézni:

"Kedves Kép-tér Blog!

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

 

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

Idén megint Balatonszemesen nyaraltunk, ami szerintem a déli part legjobb helye, legalábbis én nem tudom megunni. Bár a 4 évvel ezelőtti gyűjtésemet újabb feliratos villákkal bővítettem, az abszolút kedvencem továbbra is a Semmelweis utcai okkersárga ház volt (lásd 4. kép). Minden nap külön útba ejtettem, reménykedve, hogy hátha tudok beszélni a tulajdonossal, de végül nem sikerült. Ráadásul pár napja, amikor Latinovits Zoltánnal kapcsolatban kerestem valamit a neten, ebbe a videóba botlottam (lásd 14:04-től), amiből kiderült, hogy a tervezője Molnár Farkas, és hogy csak a korabeli, szigorú előírások miatt kapott a lapos helyett sátortetőt. 

Ez a kedvencem. Molnár Farkas terve

Balatonszemes az 1730-as évektől a Hunyady család birtokában volt. Először az egykori libalegelőt és szántóföldet kezdték beépíteni, az 1880-as években, amikor Hunyady gróf a tóra néző fennsíkon fekvő földjeiből 110 villatelket hasított ki. Ebből lett a mai felső villatelep, ami a vasútállomástól Balatonöszöd felé a vasúti sínek és a 7-es út között terül el, egy magas domboldalon. Az árnyas utcákon a mai napig állnak a régi villák, egy csomónak neve is van. A Bagolyvár utca legmagasabb, az utca nevét is adó épületét 1895 körül építették, egy olasz műépítész, Román Morandini (1) tervei alapján és minden volt benne, ami várkastélyhoz kell, többemeletes torony csigalépcsővel, várkerttel, sőt leereszthető sorompóval ellátott híddal. Érdemes megnézni róla a régi képeket. Az államosítás után egy darabig a Péti Nitrogénművek üdültette itt a dolgozóit, mára az új tulajdonosok felújították és magas kerítéssel vették körül, így tulajdonképpen csak a domb szélén vezető ösvényről látható. A Bagolyvár helyén állt a török időkből ismert Bolondvár, valószínűleg azért éppen itt, mert a tóra néző meredek löszfal jól védhető hely volt.

A Bagolyvár tornya a tóra néző ösvényről

A lenti ház a parthoz közeli utcában áll, mint ahogy az Irma feliratú is, Petrus Péter balatonszemesi lakatosmester kapujával.  

A Semmelweis utcában megtaláltam a Lampart, a Bonyhádi Zomácárugyár egykori üdülőjét is, csupa földszintes, sötétbarnára mázolt faházzal, jelenleg használaton kívül.  

• 
• 
• 

A Vigadónál semmi változás, ugyanúgy alternatív kiállítások és koncertek ideiglenes helyszínéül szolgál és kint van rajta az eladó tábla (a régi bejegyzést lásd itt).

A galériában lévő képek többsége a kikötőtől Lelle irányában, a vasúti sínek és a part közti szakaszon, a Hunyady-telepen készült (lásd a régi bejegyzést itt), amit a harmincas években kezdtek beépíteni, amikor Hunyady gróf rájött, hogy szőlőtermesztéshez a talaj itt sem megfelelő és parcellázásba kezdett. A háború miatt az építkezések elhúzódtak, sok villát csak az ötvenes években fejeztek be. Később, a hetvenes években a nagy telkek megosztása újabb építkezési hullámot indított el, akkor épültek a lapostetős típusházak és egy csomó könnyűszerkezetes kulipintyó.  

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

És hát persze vannak még olyan látnivalók, mint a Postamúzeum, ami nekem idén is kimaradt vagy a már többször látott Latinovits emlékkiállítás, ott a régi magtár szuperklassz épülete, a Kistücsök, meg az András büfé a sült keszeggel és süllőjével, s majd jövőre, mindent, újra.

jött a vihar

(1) Forrás: Balaton (Panoráma útikönyvek 1970)

 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

 Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írások szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

 

Az Anker-palota (az épület történetét lásd itt) több mint száz éves fennállása alatt rengeteg bérlőnek, lakónak szolgált hosszabb-rövidebb időre otthonául, s köztük jó pár ismert nevet is találunk. Az 1911-ben kiadott Budapesti Czím- és Lakjegyzék megszámlálhatatlanul sok találatot ad erre a címre, egy részük magánember a betűrendes lakjegyzékből és sok az üzlet. Ahogy ma is, a hatalmas épület földszintjén a Deák térre, a Király utcára és az Anker közre is végig üzlethelyiségek nyíltak.

Fotó: Fortepan 27698 (Schoch Frigyes, 1910 körül)

A korabeli képen jól kivehető néhány név, eszerint a félemeleten helyiséget bérelt az 1900-as Párizsi világkiállítás fődíját elnyerő The Smith Premier Typewriter cég, amely termékeit, „a világ legtökéletesebb látható írású írógépe - bemutatás vételkötelezettség nélkül” szöveggel hirdette, vagy a Dun&Bradstreet elődje, a világ legnagyobb kereskedelmi tudósítási irodája, a 209 saját fiókintézettel bíró R. G. Dun & Co., lásd a negyedik emeleten, jobb oldalt a táblát. De jól kivehető Polacsek neve, amely Polacsek és Társa férfiszabósága, használt és új férfiruhakereskedők üzletét fémjelzi. Mellette a Guttmann és Fekete, kötött- és szövöttárú kereskedés, egy papírbolt, a Weinberger és Fejér, és Berkovits Sámuel és fiai szabóüzlettulajdonosok.

A lakjegyzék szerint a fentieken kívül itt volt még Eisnmann Gyula kézmű- és szőnyegáru-, Weisz Hermann posztó, bélés- és kézműáru kereskedése, a Budapesti általános hitelszövetkezet fiókja, a Stermann Ignácz tulajdonában lévő első budapesti vasúti és hajó fuvarlevél-felülvizsgálási iroda, amely vasutak és hajózási társaságok elleni mindenféle reklamácziókat is elintézett. Találtam legalább hat orvost, még annál is több ügyvédet, a kismillió posztó- és divatáruüzlet mellett helyet kapott még művirág és dísztoll-, műszaki cikk, de még fakereskedés is. Issmann Viktor vendéglőjében lehetett enni-inni, és Visó Márkné női fodrász vette kezelésbe a szépülni vágyó hölgyek frizuráját az Anker köz 23. számú boltjában. (A hosszabb listát az első lakókról lásd a bejegyzés végén).

Érdekes társaságok neve is felbukkan az épület kapcsán.  Már a kezdetekkor, 1910-től az Anker köz 4-ben működött a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének egyik budapesti fiókja, a polgári radikális, ateista Galilei Kör klubhelyisége. A szabadkőműves páholyok anyagi támogatását élvező galileisták egy minden dogma ellen harcot hirdető, szabadgondolkodó diákegyesület tagjai voltak, olvasószobájukban a legfontosabb napilapokkal és folyóiratokkal. Irodalmi estjeiken Babits Mihály, Balázs Béla és Karinthy Frigyes szórakoztatta a hallgatóságot. A nagyjából ezer tagot számláló társaságot 1918. január 12-én oszlatta fel a rendőrség, miután illegális háborúellenes tevékenységbe kezdtek, röplapokat nyomtattak és juttattak a katonák közé. A rendőrség ekkor jelent meg a Galilei Kör Anker közi helyiségében, lefoglalva az irattárat, könyveket, készpénzkészletet. A Kör tagjai később, október 25-én csatlakoztak a Nemzeti Tanácshoz, a lepecsételt helyiségeket önhatalmúan megnyitották.  (forrás és még több a Galilei körről itt)

Központi fekvése miatt szállásnak is kiváló helyszín, már 1914-ben találni ilyen témájú hirdetést, az Anker panzió tőmondatokban így hirdette magát:

Jelenleg is működnek benne különböző árkategóriájú szállások, sőt a zaj miatt egészen biztos, hogy aki most itt vásárol lakást, az befektetési célból teszi, és bérbe adja. Sok a kiadó lakás, apartman, de hostel is van, sőt szép reményekkel és honlappal induló füstbe ment tervre is van példa, mint ez az egész első szintet elfoglaló projekt, remek belsőépítészeti tervekkel. A felújítás előtti állapotot rögzítő videóval végig lehet járni az első szintet elfoglaló irodákat, amelyekben nyilván valaha az építtető, az Anker élet- és járadékbiztosító társaság magyarországi igazgatóságának irodái is működtek, bár a filmen látható állapotában igazán nem szívderítő látvány. Állítólag egy komolytalan olasz befektető után új tulajdonosra lelt az ingatlan, amit alátámaszt az is, hogy mára eltűnt a sok eladó tábla az első szintről. A koszos, zárt ablakok viszont arról tanúskodnak, hogy egyelőre még nem használják. A lezárt ajtó miatt az első emeleti gangra ki sem lehet jutni.   

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A második világháború előtt Dr Szondi Lipót idegorvos, 1927-től a Magyar Királyi Állami Kórtani és Gyógytani Laboratórium főorvosa is itt lakik az Anker köz 1-ben. Szondi endokrinológiai, alkattani és örökléstani kutatásokban vett részt. Negyedszázados magyarországi munkásságának idején alkotta meg világhírű tesztjét, a Szondi-tesztet. 1938-tól minden hónap egyik szombatján az Anker közi lakásában tartott szemináriumot, előadásokkal és azt követően beszélgetéssel, vitával. A számos tudományos területet, -a sorsanalízis, az általános pszichológia, a pszichoanalízis, a jungi pszichológia és a mitológia- érintő szemináriumokat munkatársain kívül a Magyar Pszichoanalitikai Egyesület tagjai is látogatták. A Holocaust idején a ciszterci rend védelme alatt folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 júliusában Bergen-Belsenbe deportálták, de túlélte a tábort és 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot. 1986-ban halt meg.

Fotó: Fortepan 59654 (1930-as évek)

A háború az Ankert sem kímélte, a bombázások romba döntötték a két toronyépítményt és az ötödik emeletnek az Anker köz felé eső részét, ezt a függőfolyosót borító, láthatóan későbbi évjáratú járólapról lehet megismerni. 1946 márciusából egy részletes leírás is fennmaradt, ami remek lenyomata az akkori állapotoknak.

„ Kiválasztottunk egy bérpalotát. Ennek a háznak a mai helyzetét, lakónak sorsát, baját, gondját, problémáit nézegettük... Egy „csepp” a háztengerben az Anker-köz 1-3. számú ház, amelyet Anker-palota néven ismernek a város emberei. Lássuk tehát, hogyan élnek az Anker-palotában.

Háborús károk az épületben
Körüljárjuk a házat. Sok szép üzlet. A legtöbb textilbolt. Az egyik üzlet társtulajdonosa Rátkai Mártonné, a színművész felesége. Kevés az áru általában és aránylag hideg van a boltokban. Kályhákat állítottak be, mert a ház központi fűtéses berendezése elpusztult. A csöveket kivezetik az udvarra, vagy utcára. A ház udvarán – romtörmelék. Felmegyünk a legfelsőbb emeletre. Csúnya látvány. Két kis torony volt a palota jellegzetessége. Rombadőltek. Az ötödik emelet elpusztult, csak a mosókonyha maradt ép. A padlás Anker közi oldala összeomlott. Három lakás teljesen megsemmisült a házban, két másik lakást rendbe lehetne hozni, ha akadna rá valaki. Az ostrom alatt minden ablak betört. A károk 10 százalékát rendbehozták ablaküveggel. A többi – pótanyag. Papír vagy deszka. Négy lakás ma is beázik esős időben, de a háztetőt deszkával és kátránypapírral ideiglenesen megcsinálták, hogy az időjárás viszontagságai ellen megvédjék a lakókat.

Akik eltűntek...
A félemeleti és első emeleti irodákon kívül, huszonhárom család lakik a házban 61 lélekszámmal. A nyilas időkben Kabay házgondnok (eltűnt), összeszedte a zsidók ingóságait, amelyekből természetesen sok minden eltűnt. Ő vitette el a zsidókat. A volt lakók közül dr. Forster orvosról, Wallner Róbert vezérigazgatóról és dr. Szondy Lipótról még nincs hír.

A házban lakók közül dr. Berkovics Rafael ügyvéd fia még nem adott magáról életjelt. Martin József fia fogságba került és eltűnt a volt házfelügyelő katonafia is. Négy új lakó került a házba az ostrom óta. Kálmán, az ismert fotóművész, aki Brenner Lajos (elköltözött) lakásában dolgozik; Ferenczy Béla, aki Baross tűzoltófőparancsnok megüresedett lakását foglalta el, dr. Hegedüs orvos és még egy család – Kuncz Oszkár, Svájcban tartózkodó bútorgyáros lakásában. Összeköltözés is történt (romlakás miatt).

A nyilas viciné
Új házfelügyelő van. A régi 25 évi szolgálat után abbahagyta a foglalkozását és visszavonult Pestkörnyékre. Az új házmester elmesélte, hogy tíz után nem jár haza senki. Nincs vice-lakás. A régi viceházmester katona volt, de feleségét – nem igazolták. Volt okuk rá. Az új viceházmesterné, egy idősebb néni, aki a kapufülkében lakik. Kétszer is betörtek hozzá. Először az ágyneműjét vitték el, a héten pedig 180.000 pengő megtakarított pénzecskéjét. Nehéz napok vannak. E héten 8 csőrepedés történt az első emeletig, a fagyások miatt. 

Uj arcok
Több német cég volt az Anker-palotában. Az irodákban javarészt új emberek ülnek. Főleg biztosítóintézeti irodák vannak a házban. A háztartási alkalmazottak száma aránylag igen csekély. Ott olvassuk a kapualatti iraton, hogy a bizalminak ki adta vissza az élelmiszerjegyét. Öten nem kapnak hatósági élelmiszerjegyet. Ki azért, mert háztartási alkalmazottat tart, ki pedig azért, mert – nagykereskedő.
Ime, az Anker-palota keresztmetszete. (innét)

Kálmán Béla fotós, akiről a cikkben írnak, 1945. május másodikán nyitotta meg itt saját műtermét, a Kálmán Fotót. Ő maga így írt erről az időszakról:

„Drága anyám kiszúrt egy hirdetést az újságban, hogy az Anker-palota legfelső emeletén van egy romos lakás, a helyreállító olcsón megveheti. Egy bankkölcsönből rendbe hoztuk a három szobát és a mellékhelyiségeket, és berendeztünk egy műtermet. Én már Várkonyinál is nagyon sok színházi képet fotografáltam, magától értetődött, hogy megkerestem néhány színházi ismerősömet, és elmondtam, hogy most a saját műtermemben dolgozom, legyenek szívesek, adjanak nekem lehetőséget. Az első ember, akihez elmentem, Major Tamás volt. Sokszor fényképeztem őt Németh Antal idejében, most tárt karokkal várt, örült, hogy élve maradtam, hogy aktív vagyok, és azt mondta, hogy én leszek a Nemzeti Színház és a Nemzeti Kamara Színház fényképésze. Az első héten lefényképeztem Várkonyi Zoltánt, Gobbi Hildát, az összes színészt a próbákon, aztán kellettek portrék is, különböző célokra. A Major titkárnője felküldte a színészeket egy darab papírral, amire ráírtam a nevüket, és a hónap végén elküldtem a névsort, hogy kiket fényképeztem. Kezdettől fogva jól fizettek. Az áraim eleinte nem érték el az Angelóét, meg a Rozgonyiét, de egy-két év után, amikor már olyan jól ment, hogy egy hétre előre le volt kötve az időm, én is föl mertem emelni az árakat. Mindenki megfordult a stúdióban. Ratkó Anna, Nógrádi Sándor, Orbán László, Kádár János is eljött fényképezkedni, megbeszéltük a találkozót, a titkosrendőrök egy órával előtte elállták a hatodik emeleti folyosót, figyelték, hogy a lakók, a háziasszonyok közül senki se rántson elő kést.”

(Forrás: Fotóművészet.net)

Kálmán 1956-ban disszidált és később Amerikába ment, eleinte Chicagoban, majd New Jerseyben dolgozott, végül Bostonban telepedett le. 

Fotó: Fortepan, 1950 körül. A Király utcai sarkon akkor (is) csemegebolt működött.

Fotó:Fortepan, 14371 (1960-as évek)

Fotó: Fortepan, 22422

Talán sokan emlékeznek még a Deák térre néző Hobby boltra, amit 1968-ban nyitottak meg, az addigi fegyver- és lőszer szaküzlet helyén. Ez volt az első saját tervezésű Triál bolt, homlokzatára a Hobby Hobby neonfelirat került, a korábbi játékboltoktól eltérő profilt hirdetve. Árukészlete leginkább a politechnikai játékokhoz állt közel, de nemcsak a gyerekek, hanem az ifjúság, sőt a játszókedvű felnőttek gyűjtő-, modellező-szenvedélyét is figyelembe vették. Egyedül itt lehetett kapni a világhírű Matchbox  autókat. A Hobby bolt a kilencvenes évek elején szűnt meg, ma bankfiók van a helyén. (innét)

Az épület talán leghíresebb lakója Hofi Géza, aki 2002-ben bekövetkezett haláláig az Anker köz 1-ben lakott. Kezdetben Gittával és a Mamával, vagyis első feleségével, Vnoucek Margittal és anyósával, valamint Astor nevű boxer kutyájukkal éltek az egyik második emeleti lakásban.  A lakáshoz igazán közel, a Madách Kamarába járt dolgozni. Többek közt Vámos Miklós is írt a náluk tett látogatásairól. A második feleségével 2000-ben házasodtak össze. 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az ötödiken lévő egykori műteremlakások közül a bal oldalit pár éve felújították, esténként a tetőteraszon ücsörögve, a homokórát tartó nőalak szobra mellett lehet gyönyörködni a városban és a 360 fokos panorámában, nyugovóra pedig a toronyban kialakított hálóban térhetnek a lakók.

Beszélgettem egy lakóval, aki elmondta, hogy elég nehéz helyzetben van a társasház (a köz másik oldalán lévő házrész külön társasházat alkot). Felújították a tetőt, a pincét is, de másra még nem futotta és egyelőre esély sincs arra, hogy egy teljes külső-belső felújításhoz szükséges pénzt össze tudják szedni. A Király utca forgalma, zaja, sőt az Anker köz éjszakai zsibongása miatt nem olyan nagy élvezet itt lakni, legalábbis az utcai szobákban biztosan nem. A jövőben még inkább az iroda, kiadó lakás, hostel és persze az üzlethelyiség vonal fog erősödni, a magánlakások rovására. 

 

Előző bejegyzés: Az Anker palota építésének története

 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat, 

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

 Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írások szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges. E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.

 

A VI. kerület Deák Ferencz-tér 6. szám alatt a posztban szereplőkön kívül az alábbi személyek és társaságok voltak még bejelentve 1911 - 1912-ben: 

Társadalomtudományi Társaság. (Anker-köz 4.) — Tel. 102—82. — Elnök: prof. Pikler Gyula. — Alelnökök : prof. Somló Bódog, Szabó Ervin. — Főtitkár : dr. Jászi Oszkár. — Titkárok : dr. Székely Aladár, dr. Rónai Zoltán. — Alosztálya: Társadalomtudományi olvasókör. — Elnök: Tamássy József.

Budapesti általános hitelszövetkezet mint az országos központi hitelszövetkezet tagja . (VI, Anker-köz 3. - Tel. 1—02.),

Társasház építő és telekértékesítő társaság mint szövetkezet. (Anker-köz.)

«Anker» gyermek divatház, Deutsch Kálmánné és Társa, társt. Deutsch Kálmánné szül. Litzmann Jenni és Böhm Irén, női divatárú- és confectió-kereskedők. Önálló czégjegyzés, VI, Király-u. 2.

Berényi Ignácz női divatárukereskedő, czégb. Berényi Ignácz. női divatárú keresk. Anker-köz 6. bolt. Tel. 134-68.

Berkovits Sám. és fiai, társtagok Berkovits Sámuel, Berkovits Adolf és Berkovits Dezső, szabóüzlettul., a czéget a társtagok közül Berkovits Adolf és Berkovits Dezső önállóan jegyzi, VI, Anker-köz 3.

Faragó és Adler, Farag ó & Adler, társt . Faragó Hugó (Joachim) és Adler Izidor férfi- és nőidivatkereskedők. Önálló czégjegyzés  (Anker köz 16 bolt.). -1912

Földiák Miksa és fia,Max Földiák & Solin, társt. Földiák Miksa és Földiák Ervin, posztókereskedők. Önálló czégjegyzés, (Anker-köz 2).

Guttmann és Fekete, társt. Guttmann Béla és Fekete Jakab, kötött- és szövöttárú kereskedők. Önálló czégjegyzes, Anker-köz.

Issmann Viktor - vendéglő, VI, Deák Ferencz-tér 6. (Anker-köz 11.)

Kemény Jolán, (Anker-köz 8. bolt.) művirág és dísztoll

Klein és Reichfeld, czégb. Klein József, telepnélküli fakereskedő. Czégv. Klein Ödön, VI, Deák-tér 6. (Anker köz 1.) Tel. 77-25.

Korn Izidor, Isidor Korn, czégb. Korn Izidor, szabóüzlettulajdonos, (Anker köz 4.)

Lang fivérek, czégb . Lang Ede kézműárukereskedő, (Anker-köz 2.)- 1912

Mellinger és Keller, Mellinger & Keller, társt. Mellinger Ábrahám Gerzson és Keller Adolf, gyapjú-, szövet- és bélésáru kereskedők. Önálló czégjegyzés, (Anker köz 4.)

Neumayer Lipót, czégb. Neumayer Lipót, bőr-, viaszkosvászon és linoleumszőnyegkereskedő, VI, (Anker-köz 3.) Telefon 105—46.

Preisach Mór, Moritz Preisach, czégb. Preisach Mór, divat- és rövidárukereskedő, (Anker-köz 9.)

Práger Gyula, czégb. Práger Gyula, zsákponyva és pokrócz adásvételét közvetítő ügynök és bizományos. (Anker-köz 28.) Tel. 16—52

«Resultat», reklám- és hirdető-társaság, Lukáts és Heuthaler, társt. Lukáts Aladár és Heuthaler György, hirdetési és reklám-vállalati üzlettulajdonosok. Együttes czégjegyzés, Anker-köz 2.1 Tel. 129 76

Schwarcz Frigyes, czégb. Schwarcz Frigyes, férfiruha készitési és eladási üzlettulajd., VI, (Anker-köz 2.) Tel. 172 85.

Schwarz W. Vilmos, czégb. Schwarz Vilmos, norinbergi és díszműáru nagykeresk., czégv. Schwarz W. Vilmosné, szül. Neugebauer Ernesztina, (Anker-köz. 2).

Singer és Reitzer, társt. Singer Bertalan és Reitzer Emil, posztó és kézmüárukeresk. Együttes czégjegyzés, VI, (Anker köz)

Zilzer és Spatz, társt. Zilzer Imre és Spatz József, kézműárunagykereskedők. Önálló czégjegyzés,(Anker-köz 22.) Tel. 138-79.

Bíró József bőrgyógyász-urológus

László Gyula gégeorvos

Dr Dózsa Ödön, Dr Gál Arnold, dr Grossmann Gyula, dr Havas Béla, dr Makár Károly ügyvédek

Sommer és Litsek műszaki cikk

Visó Márkné női fodrász, (Anker-köz, 23. bolt.)

Weinberger és Fejér papírkereskedők, VI, (Anker-palota.) Tel. 3—93.

Zilzer és Spatz rőfös

betűrendes lakjegyzék:

Bródy Dániel, dr , lapszerk., Anker-köz 1. Tel. 111—53

Deutsch Kálmán, keresk. , Anker-köz 2.

Halász Géza, dr., ügyvéd, irodavez., VI. Anker-köz 4.

Hirsch Sándor, bankhivatalnok, Anker-köz 2.

Kiss Dezső, pénzbeszedő, VI. Anker-köz 4.

Klein József, fa- és szénkeresk., VI. Anker-köz 1. Tel. 77 25

Kosztelán Miksa, nagykeresk.,VI. Anker-köz 1. Tel. 124—75.

Lázár Gyula,magánhiv.,VI. Anker köz 2.

Litzer Samu, (Lietzer), dr., titkár,VI. Anker-köz 2.

Makár Károly, dr., ügyv,VI. Anker-köz 2.

Neuman Gusztáv, tkpt . főtisztv. , VI. Anker-köz

Robicsek/Robitsek Izidor, utazó, VI. Anker-köz 2-4.

Rudnyánszky Béla,dr.,ügyv.,VI. Anker-köz 1. T.18—34

Weinberger Ármin, papirker..VI. Anker-köz 2-4.

Steinbach Tibor, hidegkúti földbirtokos, Anker köz B épület. (Fiatalon, 34 éves korában, 1916-ban meghalt)

 (Forrás: Budapesti Czím és Lakjegyzék, a lista nem teljes.) 

 

A Váci úton ma már vadászni kell a régi épületeket, elvesznek az egymás után épülő irodaházak között. Nem szeretem ezt az irodafolyosót. Pár éve írtam már egy azóta eltűnt, százéves lakóházcsoportról, aminek a helyére (részben) a Váci Greens épült. Aztán a mellettük lévő, a mai posztban szereplőhöz nagyon hasonló házakat is lebontották, de még nem épült be a helyük, persze nyilván csak idő kérdése. A lenti lakóház áll még ugyan, de valószínűleg már nem sokáig. A szabályozási terven ez a telek is építési helyként van jelölve.   

A helyszín a Váci út 171: tipikus, kétemeletes, pesti bérház, historizáló homlokzattal, látszólag egész jó állapotban, a tetőt pl. nem olyan régen újíthatták fel. Pár éve még voltunk itt a kínaiban kaját venni, mára minden lezárva, a kapun lakat és az önkormányzat pecsétje. A szomszédban lévő új irodaházon tábla, itt volt a Patay Imre által alapított Vatea Rádiócső Gyár, "ahol a minőségi munka eredménye világsiker lett”. A történet a tizenkilencedik század utolsó évtizedében kezdődik.