Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Ó, azok az újlipótvárosi bérházak...

2011. december 13. 13:22 - Varázsceruza

Nagy volt a kísértés, hogy kísérőszöveg nélkül hagyjam e bejegyzést, mert úgy gondolom, hogy az újlipótvárosi ház olyannyira Fogalom, hogy nem kell hozzá mit fűzni. Különben is lerágott csont, hogy arrafelé milyen jók a lépcsőházak, és az egész városrész milyen klassz és a Bauhaus így meg úgy. Hogy mégsem hagyhatom szó nélkül, annak két oka is van: első az építész személye, a második pedig sajnálatosan az, hogy nem lettek elég jók a képek ahhoz, hogy magukban helytálljanak, hivatalos ügyben voltam ott, és csak félig-meddig stikában kattintgattam. Ezen a képen is ez látszik, meg ahogy magamat is megörökítem a tükörben:


Az épület a Szent István park és a Balzac utca sarkán áll, abban a tömbben, amelynek a park felől nézve teljesen egységes a homlokzata.




hol vannak itt még a park fái? (Máté Olga felvétele)

Ezek már azok a házak, amelyek kivétel nélkül 1933 után épültek itt Lipóciában, a tömbök keretes beépítésével, a Közmunkák Tanácsának szigorú előírásait követve, beleértve ebbe akár az általuk megrajzolt homlokzatot. A tervező pedig Hofstätter Béla, akiről a Dunapark-ház kapcsán már ejtettem pár szót, és akinek két háza is simán belefér az én privát "Budapest tíz legjobb bérháza" listámba. Azon nyájas olvasók kedvéért, akiknek elsőre nem jut eszébe a két ház, katt ide.


1935-ben készült el, abban az évben, amikor a Dunapark nevűt építeni kezdték a Pozsonyi út 38-42-ben, hogy a rá következő évben át is adják a tehetős polgároknak. De ami jár a luxusbérháznak, nem feltétlenül jár mindenkinek, legyen bár az a Szent István park sarkán. Elmarad hát innen a kék gumiszőnyeges csigalépcső, az egy gyors és egy lassú lift, a tetőkert margitszigeti kilátással, a márványba csomagolt vesztibül. Ami jár: vasbetonváz, lapostető margitszigeti kilátással, sarkon átforduló erkélyek az ötödikig, szerény bástyaként kiemelkedő tetőemelet a hatodikon és egy figyelemreméltó előcsarnok.



A belépés utáni áhitathoz nagy mértékben hozzájárul a dupla belmagasság, a csontig letisztult formák mindenféle ornamentika nélkül és ha tetszik, ha nem, a park közelsége, azaz a genius loci, bárhogy is kúszott be közénk. Meg kell említenem, hogy itt tulajdonképpen korrekt felújítási munkát is eszközöltek a belső térben, amitől minden olyan "nett" lett, sőt ha megnézzük az archív képet, akkor azt fogjuk mondani, hogy olyan "más". Értsd: a régi mettlachi helyett maxi padlólap borítást kapott, eltűnt a kétsoros márvány lábazat, befestették a korlátokat és a rácsot feketére, stb. Nem is bántom inkább - bár nehezen állom- tudom én, hogy nem lehet minden olyan, mint régen:

ez volt
ez lett
meg ez
Szép a kapu is, és nem kicsi:



Az eredeti tervek szintenként egy 3 szoba-hallos és két 2 szoba-hallos lakással bírtak, ahogy azt Szerb Antal már 1935-ben hajszálra pontosan megírta az Újlipótról a Marslakóknak szánt kalauzában: "Minden modern és egyszerű és tárgyilagos és egyforma itt. Két szoba hall az egész városnegyed..." A hall ugyanis akkor élte reneszánszát, s muszáj volt úgy kanyarítani az alaprajzot, hogy az ablaktalan, általában átjáróként, az előszobát és a nappalit összekötő helyiség része legyen a harmincas évek divatos lakásának. És ezt tessék kérem komolyan venni, annál is inkább, mert ha nem volt, inkább csaltak, és átnevezték az egyik szobát hallnak, hogy biztosan legyen a kecóra vevő.


Hofstätter Bélának jól menő építési vállalkozása volt, csak itt a környéken vagy 15 házat számoltam meg a Ferkai könyvben, amikhez tervezőként köze volt, ebből néhány közös munka Domány Ferenccel. A társ kezének nyoma, művészi vénája azért itt hiányzik, de az igényesség és a nagyvonalúság megvan. Az újlipótvárosi építészeket, és magát a negyedet egyébként kezdetben azzal támadták, hogy a modernizmus -azaz köznyelvben a "Bauhaus"- egyfajta felhigított, kommersz formája jött itt létre, hiszen külsőségekben hozza azt, ami a Bauhaus sajátja, a letisztult, mértani formák, minimális díszítőelemek, lapostető, nagy ablakok, csak épp a szellemiségét nem. Túlságosan szűkek lettek az utcák, kicsik a lakások, nem voltak igazán "áramló terek", kiszorult a természet, esetenként akár az elegendő napfény is, hogy a modern ember tökéletes lakóhelye megszülessen. Erre én meg csak azt tudom mondani, amit Mark Darcy már elsütött a Bridget Jones filmben: mi úgy szeretjük, ahogy van.


Hofstätter legtöbbet emlegetett munkái:
Pozsonyi út 38-42 Alföldi Cukorgyár Rt Bérháza (Dunapark-ház) - Domány Ferenccel
Margit körút 15-17 - Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának Bérháza - Domány Ferenccel
Hollán Ernő u. 7/b bérház, benne az Odeon-Lloyd mozival - Domány Ferenccel


És kevésbé ismertebbek (a teljesség igénye nélkül):
VIII. Víg utca 22, Omnia-ház
XIII. Alig utca 3.
XIII. Hegedűs Gyula u. 37.
XIV. Ilka u. 43.
XIII. Tátra utca 24, 26.
A Pozsonyi-Balzac sarokról a ház, mögötte a parkkal

Felhasznált irodalom és az archív képek forrása:
Ferkai András: Pest építészete a két világháború között

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kep-ter.blog.hu/api/trackback/id/tr807463826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása