Kép-tér Blog

"Én a várossal akarom Önt megismertetni..."

Balatonszárszó 2 - Gyuszi, Nelli és a boszorkány

2012. augusztus 03. 09:13 - Varázsceruza


Egy évvel ezelőtt Balatonszemesen felderítettem az ottani feliratos villákat, idén Balatonszárszó sem úszta meg. A feliratokról mindig eszembe jut, vajon ki volt a névadó és az illető lakja-e még a villát. Szakításnál, válásnál hány felirat tűnhetett el és hány villát neveztek át? Kedvencem, a József Attila Emlékház melletti Nelli-lak feliratát szemmel láthatóan átírták egyszer. Imádom a nyílászáróit, a kékre, zöldre festett zsalugátereket, az óriási fenyőfát a kertben. Olyan az egész, kertestül és melléképületestül, mintha időkapszula lenne, pláne ha üresen áll, mint most. 
A Boszorkány vár gazdája talán a névvel akart valami pluszt adni, amitől az amúgy inkább ártalmatlan külsejű ház izgalmas lesz. És még ott van a Gyuszi is, akinek a tulajdonosa nem csinált nagy ügyet a névadásból. De felirat helyett az ábrák használata is kedvelt, és ha már a Balatonon vagyunk, a hal motívum tálcán kínálja magát, ebből a kovácsoltvas kerítésekre is jutott bőven. A parttal párhuzamos Móricz Zsigmond utcában klassz a hatvanas-hetvenes évekbeli retrókerítés hajós-evezős motívumokkal.











kedvenc lehet talán

a nyolcvanas évek szín- és formavilága 





Kulipintyókból sincs hiány, de azokat majd legközelebb.

Szólj hozzá!

Kibelezték a Kossuth mozit

2012. augusztus 02. 08:32 - Varázsceruza


A Kossuth mozi 2009 novemberében zárt be, azóta kihasználatlanul állt. Most végleg kibelezték.
A pár évvel ezelőtti képen még A miskolci boniésklájd és az Állítsátok meg Terézanyut van műsoron:


forrás: Bp mozitörténet
Ezeket a fotókat 2011 májusában csináltam, akkor még megvolt a neon:


Mára ez maradt a feliratból:
két héttel ezelőtt


két hete
Tegnap reggel jártam arra, itt tartanak a munkákkal:

egy időben ezen a folyosón, középtájon volt a jegypénztár

A Váci út 14 alatti épület a harmincas évek végén épült, de a mozi csak a háború után, 1946-tól kezdett el működni, ugyanezzel a névvel. 1978-83 közt felújítás miatt bezárták, azután lett kamaraterem és korszerűbb nagyterem. Az egyik utolsó mozim itt az Égető bizonyíték volt Brad Pittel, aminek utolsó dialógján még percekkel a THE END felirat után is röhögtem.
Nagyon úgy fest, hogy ALDI lesz belőle, lehet majd olcsón venni pékárut meg felvágottat. A (művész)mozik elkötelezett hívei pedig telesírhatják a párnájukat.
Kár hogy ez az élet, és nem csak egy film.

4 komment

NYC a hatvanas években

2012. július 30. 12:30 - Varázsceruza

Pár évvel ezelőtt egy antikváriumban találtam Boldizsár Iván 1966-os útinaplóját a Nagy Almáról, New York percről percre címmel. Négy hónapot töltött Amerikában, de a naplót csak jóval hazaérkezése után rendezte össze és '71-ben adta ki a Magvető. Nem áll szándékomban olvasmánynaplót írni, úgyhogy a képek előtt csak pár apróságot osztanék meg, amit érdekesnek találtam. 
Légkondi-mánia valamint sétálós kávé papírpohárban, szalmaszállal meg persze hitelkártya már akkor is volt. A Central Parkon viszont nagy truváj volt gyalog átkelni és Boldizsár Harlembe is csak néger írókollégájával merte betenni a lábát, részben a fehérek és feketék kiélezett viszonya, részben pedig a pocsék közbiztonság okán. Külön fejezetet szentelt a Harlemben töltött vasárnapnak, amikor saját bevallása szerint a legtöbbet értette meg Amerikából. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy hogyan viszonyul az átlag amerikai a néger-kérdéshez, a vietnami- és a hidegháborúhoz, de nagy meglepetésére ez utóbbi csak felületesen érdekelte az utca emberét. A Ford Alapítvány ösztöndíjából Boldizsár jól élt kint, a most felújítás alatt lévő legendás Hotel Chelsea-ben lakott, éjszakánként 8 dollár ötvenért. Akkoriban Arthur Miller is a hotel vendége volt, vele kellemeset beszélgetett, de kért interjút pl. Susan Sontag-tól is, aki sokkal kevésbé volt együttműködő. Megismerte U Thant-ot, az ENSZ akkori főtitkárát, és találkozott kismillió, a háború vagy '56 után itthonról lelépett magyar értelmiségivel. Részt vett az akkor magyar tulajdonban lévő, azóta sajnos lebontott Abbey-Victoria Hotel megnyitó ünnepségén. A leg-keleteurópaibb története talán az, amikor az első nap az eladó legnagyobb ámulatára visszavitte a boltba az üres narancsleves üveget. Nem vették vissza, ő meg sajnálta kidobni, mivel "a pocsékolás az amerikai élet egyik legfőbb tényezője", így az üveg több hasonló társával együtt hazautazott vele Magyarországra. 
Hatvanas évek, Martin Luther King, Woodstock és a vietnami háború évtizede.

a félelmetes park egy részlete a tóval
Broadway 165- a bal oldali, díszes Singer-házat 1968-ban lebontották.
Az ENSZ palota 1949-50-ben épült,  felújítása 2007 óta tart. 
Az Abbey-Victoria Hotel a 7. sugárút és az 51-52. utcák sarkán.
Eredetileg két különálló szálloda volt, '66-ban vonták össze és '82-ben bontották le.
a 42. utca nyugat felé
488 Madison Avenue- az esküvői tortára emlékeztető épület 1950-es,
a Look Magazin egykori irodáinak adott helyet.
fotó: Klaus Lehnartz
street fashion
Fifth Avenue 



1967- Fifth Avenue, hot dog árus standja (Richard Friedman fotója)
Gimbels, a Macy's egykori riválisa. 1987-ben bezárt. Keep cool.
taxik a Gimbels előtt



Café Figaro a Greenwich Village-ben, a Bleecker és a Macdougal Street sarkán, a beat generáció egykori törzshelye.
2008-ban bezárt.  


Az Embassy Theatre a Times Square-n 1997-ben zárt be. Itt a Wild in the Streets c. filmet adja, ami 1968-as.

John Lennon és Yoko Ono tiltakozó kampánya a háború ellen. Tizenegy nagyvárosban béreltek ki hirdetőtáblákat.
A Hetedik sugárút és 43. utca délkeleti sarka, 1969 december.
Broad Street, Lower Manhattan

Rockefeller Center, Radio City Music Hall. Ma is működik.
Orchard Street, Lower East Side
Essex Street Market. Vásárcsarnok a Lower East Side-on. Még megvan.

The Bowery, a város déli csücskében
A Park. (Bill Eppridge fotója a Life Magazinnak.)
Harlemi lakás. Háttérben a Triborough Bridge.
Helikopterjárat a Pan Am Building tetejéről a JFK-re. A NY Airways üzemeltette, Boldizsár is utazott vele.
Menetidő: 12 perc.
1964-65 Világkiállítás
Chinatown
Cheeeeeeese. (Klaus Lehnartz)
Este Brooklyn-ban, 1968. (William Gedney)

A Midtown a Hudson folyóról
ez a kép ma ilyen

Az útinapló ilyen gondolatokkal zárul: "Ma már egész Amerika a néger kérdésen keresztül él amerikaiul. 1960-ig jómódú fehér amerikaiak élhettek úgy, hogy nem vették tudomásul a feketéket. Ma már nem élhetnek. Félnek este az utcán. Az asszonyok egyedül nappal is félnek. Félnek új wattsi, newarki, detroiti, washingtoni zavargásoktól, gyújtogatásoktól, "hosszú, forró nyaraktól". Félnek attól, hogy kertes, villás suburb-jeikbe egy éjszaka betörnek a felfegyverzett fekete csapatok. Félnek attól, hogy a világ szemében elveszítik becsületüket, ha külön iskolába járatják a fehér és fekete gyermekeket. De attól is félnek, hogy gyerekeik a korábban érő, erősebb, ügyesebb fekete fiúkkal kerüljenek egy osztályba."
Amikor ezek a sorok íródtak, a kis Barack Obama öt éves volt. 


fotók: innen
A fekete-fehér képek nagy része Klaus Lehnartz-tól van, ebből a könyvből.

Szólj hozzá!

Balatonszárszó

2012. július 25. 10:24 - Varázsceruza

A nyaralás első napjai. Tejfölös lángos, hekk, túrós palacsinta.
A József Attila utcáról San Francisco utcái jutnak eszembe, pedig villamos sincs és nem is  jártam ott.
Feliratos villák, egy terméskővel burkolt Ilus-lak és egy lakatlan Nelli-lak itt az utcában, a József Attila Emlékház mellett.
A falu központjában szocreál épület retró neonfelirattal, Tóparti Étterem és Bár. 












Sajtos-tejfölös lángos, hekk, fahéjas palacsinta, sör. Vihar.


1 komment

Németh László ... műépítész

2012. július 17. 09:30 - Varázsceruza

Naphegy utca 15, 17, 19, 21. szám

Krisztián Sándor domborműve
A Nap-hegyre inkább csak célirányosan megy a fővárosi ember, ha valami dolga van arra. Kivéve talán a Tabánt, de oda is többnyire csak kutyát sétáltatni és stikában csókolózni járnak. Pedig megéri végigsétálni a Naphegy utcán, és nemcsak a várra néző ötcsillagos kilátás miatt.
Ezt az első látásra három, jobban megnézve négy házból álló csoportot (Naphegy utca 15, 17, 19, 21) Németh László műépítész tervezte. A 21. számú ház táblája szerint "épült 1914 évben", az utolsó pillanatban, még mielőtt elkezdődött volna a gazdasági recesszió. Az első világháború alatt néhány kiemelkedő épület (mint pl. az Adria Biztosító Palotája az Erzsébet téren) és kevés lakóház kivételével alig folyt építkezés. Az  ipari termelés csökkenésével elapadtak az építőanyag források, és még a békekötés után is évekig tartott, amíg a dolgok visszatértek a rendes kerékvágásba.
A házaknak a Naphegy utcával párhuzamos Lisznyai utcáról is van bejáratuk, a lépcsőházakat pedig a telek közepére, a két utcai traktus közé tette az építész. Németh Lászlóról csak annyit sikerült összegugliznom, hogy az akkori Attila körúton és a Ráday utcában is épített bérházakat. A 15. számú kissé elüt a többitől, elmaradnak a szecessziós ornamensek, és sokkal szerényebb a homlokzat, csak a nyerskő lábazat ugyanaz, meg a tábla az építő nevével.
Naphegy utca 17, 19, 21

 

 

 

 a Lisznyai utca 18  bejárata (a Naphegy utca felől a 21. szám)

Lisznyai utca 16. (a Naphegy utca 19.)

 

a Naphegy utca 15. szerényebb homlokzata 
A Naphegy utca 21-ről maradt fenn a legtöbb anyag a levéltárban. Eredeti, azaz 1914-es tervek nem maradtak, de az eredeti helyszínrajzok alapján úgy tűnik, hogy az építtető Dr. Németh Benő ügyvéd volt, és a mellette lévő két telek, azaz mindegyik ház a Németh család valamelyik tagja nevén volt. Ezt megerősíti a Budapesti Cím- és Lakásjegyzék, amely szerint 1916-ban, a telkek illetve a rajta álló épületek a következő neveken voltak nyilvántartva: Naphegy utca 15-Lisznyai utca 12 Dr. Németh Béla és b. társai, a Naphegy u. 17-Lisznyai u. 14. sz. Németh Nóra, a Naphegy utca 19-Lisznyai u. 16. sz. Dr. Németh Béla és Benő, és a Naphegy u. 21-Lisznyai 18 szintén szintén Dr. Németh Béla és b. társai. Nem kellene messzemenő következtetést levonni az építő és az építtető vezetéknevének egyezéséből, de az 1937-es papírok szerint az irodájuk is ugyanott volt (Lánchíd utca 23), még akár rokonok is lehettek. 

 

Forrás: Budapest Főváros Levéltára
Az 1937-es átalakítási terveken a Naphegy- és a Lisznyai utcai fronton is szintenként két lakás van fürdővel és cselédszobával. Ebben az évben a tulaj beépítteti az ötödik emelet egyik lakásának teraszát. A második világháborúban a legfelső szintet belövés éri, ezt a tetővel együtt 1948-50 közt állítják helyre. Az általános helyreállítási és felújítási terveket 1947-ben még ugyanaz a Németh László jegyzi, ugyanúgy Németh Benő úr megrendelésére, de ezután pár évvel ez a ház is állami, pontosabban tanácsi tulajdonba kerül. 1989-ben beépítik a tetőteret. 
A Lisznyai utcai fronton találtam egy Sárkányölő Szent Györgyre emlékező domborművet latin felirattal, 1914-15-ös dátummal.

A Lisznyai utcai front 

 

dombormű Sárkányölő Szent Györggyel

 

Naphegy u. 17.
Kerülőút ugyan, de néha direkt felmegyek a dombra, hogy megnézzem, mi újság az utcában. Ez a pár ház üdítő színfolt, hasonlóságuk, gazdag ornamentikájuk, a puttók, a homlokzati díszek és a színesre mázolt szecessziós erkélykorlátok miatt is. A műholdtérképen pedig jól látszik, hogy a 19-21. számú házak belső udvart zárnak közre, és hogy a Naphegy utcai front az utcával párhuzamosan végigfutó tetőteraszok miatt sokkal nyerőbb, mint a másik. És a várra néző kilátás sem megvetendő. 

 

A Várból a Naphegy utca (balról fent a rózsaszín épület a 21, aztán a 19, 17 és a 15 a tetőablakokkal)

 

Frissítés, 2016. április 12-én:

2016. április elején levelet kaptam az építtetők egyik leszármazottjától, aki a Németh családról és az építészről is első kézből szolgált érdekes információkkal. Kiderül belőle, hogy igazam volt-e, amikor azt írtam: "Nem kellene messzemenő következtetést levonni az építő és az építtető vezetéknevének egyezéséből, de az 1937-es papírok szerint az irodájuk is ugyanott volt, még akár rokonok is lehettek", szóval át is adom neki a szót:  

Radványi Péter vagyok, a Németh család egyik ma élő leszármazottja. A Németh fivérek (Béla, Benő és László) anyai nagymamám nagybátyjai voltak. Az építész, Németh László is családtag volt. Öten voltak testvérek, a legidősebb dr. Németh Béla ügyvéd, utána következett Dr. Németh Benő, aki szintén ügyvéd volt, a fiúk közül a legfiatalabb Németh László volt, az építőmester. Volt két leánytestvérük, Németh Nóra (akinek neve az egyik Naphegy utcai ház építtetőjeként felmerült az Ön által írt anyagban) és Németh Amália, aki az én anyai nagymamámnak volt az édesanyja. Nagymamám, édesanyám és én egyébként a Lánchíd utca 23. szám alatt éltünk a 90-es évek végéig. Ez a ház szintén a Németh testvérek tulajdona volt. A fivérek közül Dr. Németh Béla halt meg először, és az ötvenes évek elején Dr. Németh Benő és Németh László Bécsbe költözött. Bécsben a Belvedere Palota melletti Prinz Eugén strassén szintén volt négy nagy bérházuk. Tehát nem Svájcban éltek, miután elhagyták az országot.(...) "

Két nagyon klassz képet is küldött, "az elsőn balról Dr. Németh Benő, míg jobboldalon Németh László látható. Édesanyám, Radványi Zoltánné áll középen. Ez a kép Bécsben készült, a hatvanas évek elején, amikor a két élő Németh testvér már az osztrák fővárosba költözött."radvanyi_peter_2.jpg

"A másik kép igazi kuriózum. Becslésem szerint 1910 és 1920 között készülhetett. A képen anyai nagymamám édesapja, Dr. Benedek György villamosmérnök látható Austro Daimler típusú gépkocsija volánja mögött, míg utasként hátul az akkor még fiatal Dr. Németh Béla és Dr. Németh Benő ügyvédek ülnek. További érdekessége a képnek, hogy a gépkocsi a tíz első magyarországi magántulajdonú automobil egyike volt."

radvanyi_peter_1.jpg

Ezúton is köszönöm Radványi Péternek a levelet és a fotókat. Olyan adalékok ezek, amiket képtelenség lenne bárhol a nyomára bukkanni. Sok esetben még az is gondot okoz, hogy a száz vagy akár hetven évvel ezelőtt épült házak építészeiről képet találjon az ember, a lakókról pedig szinte lehetetlen, csak családtagoktól lehet, úgyhogy ezért külön boldogság ilyen levelet kapni. Péter a készülő könyvéhez amúgy egy zsák fotó feldolgozása előtt áll, bízom benne, hogy kerülnek még elő érdekes képek...

 

Ha tetszett a  bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,

itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.

Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.




7 komment

Egy nap a Börzsönyben

2012. július 11. 09:39 - Varázsceruza

Éreztem már a múltkori poszt befejezésekor, hogy a Börzsönnyel még nem végeztem, és félek, ez egy darabig így is marad. Bejön a hely. Szeretem hogy egyszerre vadregényes a táj és kissé retró az infrastruktúra, hogy más a régi tornácos házak homlokzata, mint nálunk Somogyban és hogy olyan helységnevek vannak, mint Kemence és Nőtincs vagy a Szobból továbbgondolt Boszob.
Aktuális kedvencem, Kemence ma ezer fős település, macskaugrásnyira a szlovák határtól. A 18. század második felében még Hont vármegye székhelye volt, erről a falu közepén, egy lanka után előbukkanó, fenyőfákkal körbeültetett és világháborús emlékoszloppal megtoldott romantikus épület árulkodik, ma általános iskola.






a hátsó front 
A kedvenc kemencei lakóházam elhagyatott tornáccal és színes üveggel: 






Vámosmikolán sem pezsgett különösebben az élet, viszont az ilyen sátortetős házak az egyszerűségük dacára nagyon üdítőnek hatnak a földszintes tornácos- és a szocialista éra falusi kockaházai között:



A Nagybörzsöny felé vezető úton beszálltunk az időgépbe és 200 évvel ezelőtt zuhantunk ki, itt: 



A faluba érve H. néni meghívott minket az augusztus 20-i búcsúra, ami a falu mesés fekvése és a régi házak meglepően nagy száma alapján egészen biztosan kihagyhatatlan, pláne hogy vízimalom is van és kisvasút az erdőben.


A Nagybörzsöny legszebb kerítése verseny dobogósai:
egyedi
klasszikus és rozsdás
vintage
Persze akkor még nem voltunk Kóspallagon, és nem láttam ezt a margarétásat: 


És végül Zebegény:



Folyt. köv.

2 komment

Kaposvár, a szülővárosom

2012. június 29. 11:45 - Varázsceruza

Furcsa, hogy a mai napig Kaposvárt tartom az Otthonomnak, miközben már lassan az utcák nevére sem emlékszem. Most kiszámoltam, hogy összesen tizenhat évet éltem ott, amit már régen simán beelőzött a fővárosban töltött éveim száma. De mégiscsak ide jártam iskolába, itt alakult ki a személyiségem, itt ettem életem első pizzáját Krisztával a Fő utcában (gombás volt és bőven adtak hozzá ketchupot, ami Olaszországban szentségtörés, de Kaposváron 1985 körül háváj volt a javából) és még sorolhatnám...

1928-ban nyílt meg mint Városi Mozgóképszínház, én Vörös Csillag moziként ismertem. Első mozim.

A Fő utca ma sétálóutca, régen itt ment át a 12-es busz és sokkal nagyobb volt a forgalom.

Fő utcai házak



egykor Latinca tér

Ady Endre utca

a retró feliratot nemrégen vették le

Kossuth tér

az egykori Zárda 1870 körül épült




Lépcsőház a Fő utcában...

... és egy modern házé a Zárda utcában.

A felirat szerint tervezte és építette Horváth Andor.

a belvárosban sok a szecessziós ház

régi kapuk...




Az art decos Szivárvány Kultúrpalota Lamping József kaposvári építész tervei alapján épült.

A Hotel Kapos igazán semmihez nem passzoló épülete a templommal szemben áll.
a Nagyboldogasszony Székesegyház épületét 1886-ban szentelték fel

Ez igazán személyes: naplemente panelházzal az erkélyünkről.

A város előnyére változott az elmúlt években, de ha eszembe jut, többnyire csak azt a régi arcát látom, még ha sokkal gyűröttebb és szürkébb is. Szökőkutak, szobrok és rendezett terek nélkül. Az az enyém.


Szólj hozzá!
Címkék: Kaposvár

Az iskola, ahol Szerb Antal tanított

2012. június 21. 08:46 - Varázsceruza


Gróf Széchenyi István Községi Felső Kereskedelmi Fiúiskola

Lajta Béla  összművészeti alkotása a Vas utcában igazi jutalomjáték volt az építésznek, hála Bárczy István akkori polgármesternek, aki a fővárosban nemcsak a lakás-, hanem az iskolaépítést is nagy erőkkel szorgalmazta. Majd száz évvel ezelőtt olyan mintaiskolát sikerült felépíteni, amit - talán nem köveznek meg, ha leírom-, azóta sem. Lajta tervezett benne mindent (vagy szinte): a vasbeton szerkezetű épületet a kilincseivel, a világítótestekkel, az ornamensekkel és a berendezéssel együtt. 1909-ben még óvoda és egy földszintes ház állt a helyén, aztán a főváros tanácsa üzletet kötött az ingatlan tulajdonosával, lealkudta potom tíz koronával az ölenkénti 470 koronás árat, meglett a telek, és Lajta elkezdhetett rajzolni. Az iskola 1912-re készült el, nem kevés módosítás és újratervezés után, de bőven maradt még munka a következő évre is. Amikor átadták, lelkendezve írta egy újság, hogy "osztálytermei és mellékhelyiségei oly világosak, mintha nyílt utczán volna az ember... Tornaterme pedig, amely dísztermül is szolgál, olyan nagy, hogy egyszerre két osztály is tornászhatik benne és ráadásul vívásra is be van rendezve, mert itt minden tanuló vívni is fog." Ebben a vívásra is berendezett, élénkzöld Zsolnay csempével burkolt és Lajta népművészeti motívumaival díszített tornateremben állomásozott két századnyi katona 1914-ben, majd miután valószínűleg veszélyesebb terepekre távoztak, a vezetőség újramázoltatta a falakat, és elszállíttatta az ott felejtett, öt szekérre való szalmát. 
A Vas utczai községi felső kereskedelmi iskolában nemcsak németet és franciát, ahogy az általában szokás volt, hanem angolt is oktattak. Szerb Antal képzettsége tökéletesen illett a profilba, eredetileg francia és angol tanárként alkalmazták, de később németet és magyart is tanított. Diploma után, 1926 szeptemberében került ide, ideiglenes megbízással. A folyosón ma is látni egy érettségi tablót ezekből az évekből, amelyen Dr. Szerb Elekként tüntetik fel. 1927 őszén véglegesítik, 260 Pengő fizetést és 152P lakáspénzt kap. Az 1929-es tanári regiszter szerint még nőtlen. Lakner Amáliát csak 1932-ben veszi el, de pár év múlva el is válnak, amit az 1937-es lajstrom is tanúsít. Ebből az is kiderül, Szerb kézírásával, hogy "a grazi egyetemen hallgattam egy fél évet, a Londoni University College-n kettőt, 7 nyári szünidőmet töltöttem Párisban, négyszer voltam Olaszországban és egy évig angol-német levelező voltam a Ruggyantaárugyárban". A kezdetektől részt vett az iskola Önképzőkörének munkájában, aminek később az elnöke is lett, de emlékezetesek az iskolai és nemzeti ünnepeken tartott, a modern irodalmat és művészeteket népszerűsítő beszédei is. 1938-ban újranősült, elvette Bálint Klárát. 39 évesen, a második zsidótörvény hatálybalépése után még megmenekül a kényszernyugdíjazástól, de '44 áprilisában már nem: 20 év, 6 hónap és 5 nap szolgálati idő után 266 Pengővel és 43 életévével megkapja a Főváros határozatát a nyugdíjazásáról. Nem sokáig élhet vele, június 5-én másodszor és egyben utoljára behívják munkaszolgálatra.







Bejárat: Non scolae sed vitae discimus...







Az előtérbe lépve jobbra nyílik a tornaterem.






Az iskola kívül és belül még lepusztultságában is lenyűgöző: az ólomüveg betéteket és mozaikokat Róth Miksa, a díszítőszobrokat Rákos Manó készítette. A lámpatesteket a Magyar Siemens-Schuckert Művek  szállította. Zsolnay Vilmos Keramikai gyára nemcsak a tornaterem zöld csempéjét, hanem kutakat, padokat és kandallókat is hozott. Mintaiskolának pedig azért is tartották, mert külön pad volt minden tanuló számára, záros fiókkal, és minden teremben szigorúan max. 35 diák számára volt hely, a túlzsúfoltságot elkerülendő. Azért ne gondoljuk, hogy a fogadtatása egyértelműen pozitív volt, a dizájn kapott hideget-meleget, de erről már itt írtam.













A képek egy részét Cili küldte, akivel a Budapest100 idején áprilisban bejártuk a házat. Ezúton is köszi!
1 komment

Falusi ház a Börzsönyben és hasonló álmodozások

2012. június 18. 14:35 - Varázsceruza





Szívesen kezdeném úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, de érzem, hogy csöpögős lenne, pedig ez a  ház megérdemelné a romantikus felvezetést. Szokolya a Börzsöny déli részén, a Duna partjától, Kismarostól pár kilométerre fekszik, nem túl frekventált helyen. A környék egykor kedvelt kiránduló- és  túrázóhelyei ma kissé elhanyagoltnak látszanak, mindegyikre ráférne egy fazonigazítás. A retró hangulatot nem nagyon kell keresni, Királyrét fele az úton impozáns, üres ipari csarnok, özönvíz előtti teherautó, benzinkút, majd Királyrétre beérve elhagyott turistaszálló fogad - minden sarkon belebotlunk múltunk egy darabjába. A szokolyai ház (Fő utca 93.) viszonylag jó állapotban van, bár nem látszik lakottnak, de menthetetlenül lepusztultnak sem. A kapu melletti oszlopokon 1913 áll és egy monogram, SZJ. Tornácos, füves udvar, rózsabokrokkal és egy régóta használaton kívüli, kissé viseltes kukoricagóréval. Ha tehetném, biztos megvenném, stresszmentes, egészséges vidéki életet élnék, és a mobiltelefont jól eldugnám az udvar végibe, csak wifi legyen! És bioparadicsomot termesztenék, stb, stb, pont ahogy egy éve itt leírtam.















Szokolyán a posta sem akármilyen, innen lehet kézzel írott levelet, képeslapot és extrém esetben táviratot feladni, ha véletlenül úgy eldugná az ember a mobilját, hogy soha többé nem kerülne elő és urambocsá, még a telefonszámok is elvesznének....



Szokolya, régi kapu

Királyrét: itt már nem kapni szállást...
  
... és tankolni sem lehet.
De van retró géppark az erdei vasút mellett.

Ja, és nem volt nálam fényképezőgép, csak mobil, az életlen képeket így instagrammal igyekeztem vonzóbbá tenni. Ugye milyen jó, ha van egy mobilunk?

2 komment
süti beállítások módosítása