Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
A Kortárs Építészeti Központ (KÉK) hatodszorra rendezi meg a Budapest100-at. Az április 16-17-i hétvégén 58 lakóház és intézmény várja nyitott kapukkal és változatos programokkal az érdeklődőket.
Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
A Nagymező u. 3 szám alatti modern épület 1913-1914-ben épült Vajda Andor és Gyenes Lajos építészek tervei szerint. Eredetileg a Neues Politisches Volksblatt Hírlapkiadó Rt. székházaként működött. Az épület alsó két szintjén kapott helyet a nyomda és kiadói helyiségek, a felsőbb szinteken bérlakásokat alakítottak ki. Nagyon klassz ház, tavaly nyitva volt a Budapest100-on és fel lehetett menni a tetőre, ahonnét ilyen a kilátás:
A Magyar Királyi Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Egyesülete 1937-ben zártkörű pályázatot hirdetett a Honvéd utca és a Szalay utca sarkán építendő bérház terveinek elkészítésére. Az egyesület egyik alapvető feladata az egyleti tagok, azok özvegyeinek és árváinak a pénz- és természetbeni segélyezése volt, de rendkívüli esetben előnyös kamatfizetés mellett személyi hitelt is nyújtottak a rászorulóknak. A tagok különböző támogatásai után a tagdíjakból megmaradt pénzösszegeket házvásárlásokba és házépítésekbe fektették. A Szalay utcai építkezésre kiírt pályázat nyertese Rumszauer György építész lett, akinek Gábory Pál statikussal az volt a feladata, hogy a saroktelek adottságait jól kihasználva minél nagyobb jövedelmet biztosító bérházat tervezzen. Rumszauer a Budapesti Építő Szövetkezet igazgatójaként a munkák kivitelezését is végezte. Az egyesület valószínűleg meg volt elégedve a következő évre elkészült hatszintes, vasbetonvázas épülettel, mert 1942-ben az építészre bízták a Böszörményi úti székházuk terveinek elkészítését is. 1943-ra az egyesületnek 6 bérháza volt a fővárosban (innét).
forrás: Fény és forma (Vince Kiadó, 2010)
A földszinten eredetileg tíz üzlet kapott helyet, egy komfortos udvari lakás, a házmester lakása és egy tágas, klassz előtér. De a legeslegklasszabb a sarok átlós irányú tengelyébe helyezett, zárt lépcsőház, ami lentről felfelé és a padlásszintről lefelé nézve is tízpontos. Az udvar felé tájolt lépcsőház alaprajza negyedkörnél nagyobb körcikket formáz és nagyjából az épület középpontjában helyezkedik el, a lépcsőkarok homorú ívben emelkednek, bárhonnan nézzük és bármilyen szögből, színtiszta geometria az egész. Ráadásul nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem praktikus is, mert minden lakás közvetlenül innen nyílik. Eredetileg szintenként hat darab volt, két háromszoba-hallos, egy kétszoba-hallos, egy egyszobás-komfortos lakás és két teakonyhás garzon. Azóta voltak átalakítások, mert a lépcsőház két sarkában lévő lakások bejárati ajtaját néhol áthelyezték, az előszobán keresztül leválasztva lakásokat és a lakónévjegyzékből is az derül ki, hogy van olyan emelet, ahol nyolc tulajdonos van. A telek Honvéd utcai oldala nyugati, míg a Szalay utcai oldal északi tájolása miatt nem volt könnyű dolga a tervezőnek, mert a rajzokat úgy kellett elkészítenie, hogy minél kevesebb lakás kapjon kizárólag északi fekvést. A nagy lakások és a városrészhez illő fényűző építkezés ellenére a bérház tiszta hozama a negyvenes évek elején elérte a 8%-ot és ezt annak tudták be, hogy a telek több mint 80%-ig beépíthető.
A korabeli leírás alapján a lakások korszerűek és tökéletesen felszereltek voltak. Az előszobákban beépített szekrényeket helyeztek el. „A központi melegvízfűtés fűtőtestjei mindenütt az ablakok alatt a mellvédbe süllyesztve vannak felszerelve, melegvízszolgáltatás van az összes fürdőszobákban, konyhákban és cselédszobákban. Minden lakásban állami telefon, gépantennás rádiócsatlakozás, bőséges lámpahely, ipari áram és gázelvevő hely van. A konyhák és egyéb mellékhelyiségek nem közvetlenül az előszobákból, hanem mindenütt külön szellőztethető passage-ra nyílnak.” Kiemelték még a lakásokat elválasztó kettős hangszigetelést, a külső falak hőszigetelését 4 cm-es kőszivaccsal, a homlokzatnak az első emeleti ablakkönyöklőig érő fényesre csiszolt haraszti mészkő-, feljebb pedig a sóskóti mészkőburkolatot. A kapubejárat és az előcsarnok ma is reprezentatív, a ruskicai márványburkolat a mennyezetig ér.
Az a jó ebben a házban, hogy a lépcsőházból és a külsőből ítélve alig változott valamit. Szembetűnő változás a lépcsőházban a lakások leválasztása, de ez nem annyira zavaró, mint a csodás lépcsőház műanyag nyílászárói. Mindjárt a földszinten az udvarra vezető ajtó és szintenként az oda néző ablakok is újak, ezeket pl. szívesen feledném, mert egy ilyen klassz házhoz nem passzolnak. De amúgy elég jól és majdnem hiánytalanul megmaradt a kétféle színű metlachi, amit simán pepitában raktak le a lépcsőházban, az előtérben pedig másfajta mintában, hogy fentről letekintve még klasszabb legyen az összkép. A lakónévjegyzék gyönyörű, és bár a régi képeken kicsit máshogy festett, de a megnövekedett lakásszám miatt nyilván ki kellett pótolni a táblákat, de akárhogy is, ez a mostani remekül passzol az előtérbe. A padlásteret, vagy annak egy részét beépítették, mert jelenleg a hetedik emeleten is van két lakás. A bejárati ajtók szinte mindenütt a régiek és eredeti lehet az ajtók üvegét lezáró rács piros festése is.
Ha az utcán átmegyünk a szemben lévő sarokra, feltűnik hogy a tervező milyen jól játszott itt is a formákkal, a főhomlokzaton a zárterkélyek vertikális, míg a Honvéd és a Szalay utcára néző oldalsó homlokzaton az erkélyek tömör mellvédje horizontális hangsúlyt kapott. Szépen kapcsolódik hozzá a Szalay utcában az 5/b számú ház, bár más megrendelőtől és más építésztől származik (Országos Református Lelkészi Nyugdíjintézet, Falus Lajos).
Még épül a szomszéd ház, ami 1939-re lett készen. forrás: Pest építészete a két világháború között
Szalay utca, balra az 5/b számú épület
Rumszauer további munkái a teljesség igénye nélkül a Fadrusz utca 4, (Wimmer Lászlóval közösen, 1932), bérház a Maros utca 52-ben (Wimmer Lászlóval közösen, 1933), Lónyay utca 37/a, b (1941) , Paulay Ede utca 49 (1933), Széll Kálmán tér 5, Postamesterek Székháza - Böszörményi út 24 (1942), Attila utca 69.
Csak hab a tortán, hogy bent csupa kedves emberrel találkoztunk, szóval nagyon klassz élmény volt. Hihetetlen, hogy ez a ház is már majdnem nyolcvan éve épült.
Forrás: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között
A ház előterében kifüggesztett korabeli cikk, valószínűleg a Tér és formából (1943)
Fény és forma (Vince Kiadó, 2010)
A postás egyesületekről innét.
Frissítés/A felújított homlokzat 2020 áprilisában:
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem).
Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk
KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
Ügyet intézni mentem a Királyhágó térre, ahol beugrott, hogy amikor a vidéki városból a fővárosba kerültem, még Joliot Curie térnek hívták és akkor nagyon menőnek találtam a nevet és a helyet is. Kár, hogy se mostanában, sem a múltban nem jártam erre sokat, a Hegyvidék valójában nekem soha nem volt benne a napi rutinban, szóval csak felületesen ismerem. Pedig egy csomó klassz ház van a környéken, sok épült a 30-as és a 40-es években és mindig megfogadom, hogy egyszer bejárom úgy rendesen. Az antikváriumban lelt 1961-es Panoráma útikönyvem szerint a tér "1959-ben kapta nevét a nagy francia tudósról és békeharcosról, a terület forgalmi és kereskedelmi központja, itt van a legtöbb üzlet, étterem, eszpresszó, innen nyílik az Ugocsa utca, ahol az Ugocsa mozit találjuk és valamivel feljebb a Királyhágó éttermet". A mozi és a név rég a múlté, de az átmenő forgalom most is nagy.
Az 1914 feliratú kapun egy, a Román fivérek által tervezett házba léphetünk be.
Az Öröklakás-udvar 1931-ben épült a Böszörményi úton. Nekem mindig az Attila úti, hasonló színűre mázolt Bethlen-udvart juttatja eszembe. A kislakás építési program keretében az 1920-as évek végétől errefelé is sok ház, sőt lakótelep épült, ilyenek voltak pl. a Kis János altábornagy utcában épült városi házak. A negyvenes évek elejére pedig a modern stílusú épületek emlékeztetnek, több is van art decos díszítéssel, ezek nagyon bejönnek. Kedvem lett volna megint elnézni a budai "mini Újlipótváros"-ba, a Hollósy Simon utcába, de rohannom kellett dolgozni, így becsempésztem egy pár régebbi fotót, hogy kiegészítsem az amúgy sovány heti termést. Pár éve készültek, itt a környéken.
Elmázolódott.
A Márvány utcában.
A Margit-hídnál szerda este.
Az Andrássy úti palotabérház, amiben az irodánk van, egy jelenleg használaton kívüli cselédlépcsőt rejt. Mai szemmel irtó klassz, de irtózatosan kényelmetlen is lehetett annak idején ezen felcipelni a bevásárlást meg a tüzelőt, kicsit magasak és meredekek a lépcsőfokok és minden emeleten van egy kis kilépő, ami porolóterasz lehetett. A lépcsőről minden emeleten egyenesen a konyhába lehetett lépni.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.
Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
Az egykori likőrgyáros, Gschwindt Mihály bérpalotája az Andrássy út 28-ban még mindig várja a megmentőjét, bár a homlokzat felújítására a jelek szerint nyert a társasház némi pénzt, mert most már nem csak az állványzat áll, hanem védőponyva is van, szóval valami elkezdődött. Az udvar, a lépcsőház illetve a függőfolyosók továbbra is siralmasan néznek ki, lásd a lenti képeket. Talán soha az életben nem volt még felújítva. És bár nem az ő nevét vésték a bejárat előtt a járdába, az építésze nem más, mint Schmahl Henrik, a Párisi-udvar tervezője.
Néhány régebbi kép az udvarról:
És ez már a Lovag utca, egy hasonlóan rossz állapotban lévő ház:
A lenti képen a Révész és Kollár páros egyik korai, az épületen lévő tábla szerint 1906-os terve a Lovag utcában. Az ablakok előtti rácsokat menórák díszítik.
Meinig Artúr terve a Szabadság téren. Nagyon szeretném belül is megnézni.
Szombat délután 5-re mentünk az Alexanderplatz c. dokumentumfilm vetítésére a Toldiba, a Budapesti Építészeti Filmnapok alkalmából, de előtte elmentünk nézelődni a környéken. A Báthory/Báthori(?) utcában csupa reprezentatív, óriási épület, és ha ide befordulok, mindig a főiskolai két év jut eszembe, mert egy időben az 5-ös számúban voltak óráink. Már nem emlékszem a belsejére, és most sem mentünk be, pedig Alpár Ignác tervezte és 1904-re épült fel, szóval még az Anker-palota előtt. A homlokzaton egy csomó szecessziós épületdísz, a bejárat felett pávák, a kaput pedig csodás margaréták díszítik, talán a Forreider és Schiller kovácsműhelyből, mivel ők használták előszeretettel ezt a motívumot. Az utolsó képeken a szemben lévő háztömb, a 4-6-os szám, két hatalmas kovácsoltvas kapuval.
Báthory utca 5.- Alpár Ignác terve
Szemben vele, az utca túloldalán:
A Báthory utcából még elkeveredtünk a Szalayba és ott egy csodás lépcsőház várt, de arról majd egy másik posztban.
Ha tetszett a bejegyzés és szívesen látnál még több képet és tartalmat,
itt csatlakozhatsz a blog Facebook oldalához és itt követhetsz Instagramon.
Az oldalon publikált fényképek nagy része a sajátom (ellenkező esetben azt külön jelzem). Saját képeim és az írásaim szerzői joga fenntartva, felhasználásuk KIZÁRÓLAG az írásos engedélyemmel lehetséges.
E-mailt a kep.ter.blog@gmail.com címre küldhetsz.
Hihetetlen, de eltelt öt év az első bejegyzés közzététele óta. Még most is emlékszem a túrára 2011 márciusában, az akkori négy napos ünnepen, amikor az anyósülésen, kezemben a Fény és forma című könyv színes cetlikkel megjelölt oldalaival végigjártunk vagy nyolc-tíz budai, modern stílusban épült villát, mert kíváncsi voltam, hogy festenek a felépítésük után 60-70 évvel. Akkor úgy éreztem, jó hogy Fischer József, Kozma Lajos és Rimanóczy Gyula nem látják azt, amit mi látunk, mert biztosan forognának a sírjukban, s nem is tudtam mit kezdeni az egésszel, azóta sem írtam róla. Tervezem, hogy egyszer ezeket a képeket, talán újakkal kiegészítve felteszem majd. De mégis, minden akkor kezdődött és a hullámvölgyek ellenére még ma is tart. Talán kevesebb a poszt, mint az elején, de voltak olyan témák, amikre hónapokig gyűjtöttem az anyagot. S hogy legyen valami könnyedebb vonal is, idén januártól kitaláltam, hogy a heti, főleg mobillal készült képeket is megosztom, képes napló címmel, kevéske szöveggel, hogy dokumentáljam a látottakat.
Régen csak alkalomszerűen, egy-egy séta után csináltam ilyet, de év elején úgy döntöttem, hogy a rengeteg, többnyire mobillal készült képből, ami aztán általában feledésbe merül, heti rendszerességgel felteszek egy válogatást némi magyarázattal, hogy dokumentáljam a napok/hetek iszkolását és a látottakat.
Február utolsó hete azzal kezdődött, hogy valamilyen vírus ledöntött a lábamról, így pár napot szobafogságban töltöttem. Képek úgy lettek mégis, hogy a hét végén, majdnem gyógyultan Kaposvárra utaztam. Szombat délután azzal indultam el otthonról, hogy sétálok egy fél órát, aztán több mint kettő lett belőle. Sütött a nap, a volt gimnáziumomnál kissé nosztalgikus hangulatba keveredtem (nem annyira a tanórák emlékétől), végigjártam azokat a házakat, amiket mindig megnézek, de ki is bővítettem a kört és találtam új kedvenceket. Amióta elmentem, tényleg sokat változott a város, kicsit más, egyszerre ismerős és ismeretlen és már nem bánom, hogy nincs nagyobb nyüzsgés. A séta kedvenc háza egyértelműen a volt osztálytársamék háza lett a gimnázium mellett (48-as Ifjúság útja, talán 7-es szám), a sárgára vakolt, modern ház, aminek egyik oldala közvetlenül az iskolai sportpályára és a parkra néz. Párszor voltam is náluk, de semmire nem emlékszem, csak arra, hogy volt egy hihetetlenül menő asztali díszük amit csodáltam és persze a tágas lakást is menőnek láttam, nagyon.
Öt éve, nagyjából két hónappal a blog indulása után írtam először erről az épületről, még euforikus állapotban az élménytől, hogy egyáltalán bejutottam, miután sikerült elintéznem, hogy más helyett kézbesítsek valamit. Máig emlékszem az első találkozásra a lépcsőházzal, de azután is, ahányszor ott voltam, mindig ugyanazt az eufóriát éreztem.
A mostani poszt apropóját az adja, hogy végre megnéztem a házban forgatott filmet 1971-ből, amit a Miénk a ház-as Maczó Balázs már évekkel ezelőtt ajánlott (link a bejegyzés végén). És volt még más is, 2013-ban írt a ház egyik kedves lakója, hogy olvasta a bejegyzést és szívesen megmutatja a lakásukat. Emlékszem, hogy megcsodáltuk a kilincseket, a teraszt, Magaziner Lajos nevét a redőnygurtni rögzítője alatt, átmentünk a 40-es számú épület kék gumiszőnyeges lépcsőházából egy sötét folyosón át a 38-asba, hogy egy másik, pont olyan színű, csak más alakú lépcsőházban találjuk magunkat, kinéztünk a tetőre, és bár nem először és nem másodszor voltam ott, de még mindig csak ámultam és bámultam. Most az akkor készült fotókat a Tér és forma 1937-es kiadásában, a házról megjelent leírásokkal és képekkel egészítettem ki.
A cikk "az Alföldi Czukorgyár Rt és a Magyar Rabbethege és Giesecke Magtenyésztő Rt bérházcsoportja a Lipótvárosi parkban" címmel jelent meg és nemcsak az épületről szóló részletes leírás miatt érdekes, hanem mert felsorolja az építkezés összes alvállalkozóját és beszállítóját. A Pozsonyi út és a park sarkán álló épülettömbből a 38-40-es számú készült a cukorgyár részére. A Pozsonyi út 42. szám alatti, a magtenyésztő vállalat megbízásából épült ház alaprajza H betűt formáz, egyik belső udvarával kapcsolódik a 38-40-eshez és azzal egy egységet képez. A park felőli oldalon a kávéházat is magában foglaló, öt plusz tetőemeletes, vasbetonvázas, a Pozsonyi útról összesen három bejárattal és ugyanannyi lépcsőházzal rendelkező, nagyméretű sarokbérház a Hofstätter Béla - Domány Ferenc építészpáros munkája, 1935-36-ban épült fel.
